Az Európai Unió 2025. június 25-én ismertette az ún. EU Space Act javaslatát, melynek célja az uniós űrtevékenységek jogi kereteinek egységesítése. Jelenleg ugyanis az európai űrszabályok „töredezettek” és ez visszafogja az innovációt, csökkenti a piaci részesedést és pluszköltségeket okoz. A Bizottság szerint egy közös uniós keretrendszer biztosítaná az űrtevékenységek biztonságát, ellenállóképességét és környezeti felelősségét, miközben elősegítené a vállalkozások határokon átnyúló növekedését.
Az űrtevékenységek szabályozása eddig elsősorban nemzeti hatáskör volt: jelenleg 13 tagállamban létezik saját űrtörvény, és további országok dolgoznak hasonló szabályozáson. Ennek hiányos koordinációja „töredezett szabályozási környezetet” eredményezett, amely az uniós belső piac működését is akadályozza. Az EU Space Act éppen ezt a helyzetet próbálja orvosolni: harmonizálja az engedélyezési és felügyeleti követelményeket, beemelve a nemzeti szabályok előírásait egy közös keretbe, így elkerülve az átfedéseket, párhuzamosságokat és jogi ütközéseket. A rendeletjavaslat alapelve szerint az egyik tagállam által kiadott űrtevékenységi engedélyt a többi állam elfogadja, vagyis a szektorban tevékenykedő vállalkozásoknak csak egyetlen uniós engedély beszerzésére van szükségük az egész belső piacon. Mindez
lényegesen leegyszerűsítené a műholdas szolgáltatók és egyéb űrpiaci szereplők határokon átnyúló működését és egységes, kiszámítható versenyfeltételeket teremtene.
The EU Space Act: Internal Harmonisation and External Influence | by Güneş Ünüvarhttps://t.co/w0J1lvav3G
— EJIL: Talk! (@ejiltalk) July 1, 2025
Belső piac, új szabványok
Az unió – belső piaci jogalkotási alapokra hivatkozva – saját maga igyekszik egységes szabályokat alkotni: a javaslat logikája szerint bár a tagállamok továbbra is engedélyeznek és felügyelik az űrtevékenységeket, ezt következetes közös normák szerint kellene tenniük. Az EU az EUMSZ 114. cikkére építve avatkozik be. Ez azt jelenti, hogy az EU – hasonlóan például a GDPR-hoz az adatvédelmi szabályok terén – a közös piacot biztosító jogeszközökkel teremt egységes jogi keretet a földkörüli tevékenységek számára.
A javaslat ugyanakkor előírja, hogy a tagállamok különleges esetekben továbbra is megállapíthatnak szigorúbb szabályokat, ha azt objektíven szükségesnek látják, például a műholdak üzemeltetése, indítása vagy a távközlési frekvenciák tekintetében. Ennek ellenére a lépés szimbolikus: éppen az európai állami hatáskörök egy korábbi, jórészt kizárt területén (űrjog) hoz kötelező szabványokat. Az EU ehhez igyekszik biztonsági és ellenállóképességi követelményeket érvényesíteni minden olyan szereplőn, amely hozzáfér a belső piachoz, legyen akár uniós, akár külföldi cég.
Mechanizmusok és alapelvek
Az EU Space Act rendelet formában szabályozná az űrtevékenységeket, így az hatályba lépése után közvetlenül alkalmazandó lenne minden tagállamban. Legfontosabb mechanizmusai közé tartozik a közös engedélyezés és a kölcsönös elismerés: egy uniós űrszolgáltatás végzéséhez a vállalkozás egyetlen tagállamtól kaphat liszenszt, és ezt minden más állam elfogadja. A javaslat mind az EU-n belüli, mind az uniós szolgáltatásokat az EU-n kívülről nyújtó cégek tevékenységére kiterjed: nem EU-s műholdas szolgáltató is köteles betartani az új szabályokat, és az EU területén működni kívánó harmadik országok vállalkozásait regisztráció kötelezi. Ezen túl az Európai Űrügynökség (EUSPA) kap kiemelt szerepet: a javaslat előirányozza, hogy az EUSPA vezesse az új Uniós Űrobjektum-nyilvántartást, kiállítsa a megfelelőségi tanúsítványokat, és felügyelje a szabályok betartását.
A szabályrendszer főbb tételei az ún. három pillér köré csoportosulnak: biztonság, ellenállóképesség és fenntarthatóság.
A biztonság érdekében kötelezővé tennék az űrobjektumok nyomon követhetőségét és az ütközés elkerülő rendszerek használatát, valamint előírnák a műholdak vég-üzemidőben történő biztonságos leszerelését, csökkentve így az űrszemét keletkezését. Az ellenállóképesség terén átfogó kockázatértékelést várnak el, fokozott információbiztonsági és szolgáltatás-folytonossági intézkedésekkel, kiegészítve a NIS2 és CER irányelveket a teljes űr-infrastruktúrára vonatkozóan. A fenntarthatóság jegyében pedig az üzemeltetőknek az egész életciklusra kiterjedő környezeti lábnyom-számítást és adatbejelentést kell végezniük közös módszertan szerint (hasonlóan az EU ökológiai lábnyom intézkedéseihez). A javaslat ezen túl kiterjed az űrforgalom-menedzsmentre (légiirányítási egyeztetések a kilövések és visszatérések idején) és extrém esetekre (például licenszszüneteltetés, bírságok). Nem mellékes eszköz az sem, hogy a rendelet hatálya alá tartozó szereplőkkel szemben az EU bizottsága és az EUSPA akár helyszíni ellenőrzéseket folytathat, és akár a forgalom 2%-áig terjedő bírságokat is kiszabhat.
Fontos jogi alapelv, hogy az EU a nemzetközi űrjogban rögzített állami felelősség elvét tiszteletben tartja: a rendelet nem kíván közvetlen nemzetközi kötelezettségeket vállalni. Ehelyett az EU Space Act valójában a tagállamoknak segít teljesíteni az ENSZ-űrszerződésben foglalt kötelezettségeiket (engedélyezés és folyamatos felügyelet biztosítása) azáltal, hogy közös normákat ír elő. Emellett az EU jelezte, hogy a globális szabályozásra is hatást kíván gyakorolni: tárgyalásokat kezdeményezhet kölcsönös elismerési megállapodásokról a harmadik országokkal, illetve egy „egyenértékűségi” rendszert vezethet be, amely lehetővé teszi, hogy külföldi cégek akkor is részt vehessenek az uniós piacon, ha hazájuk hasonló szintű követelményeket teljesít.
Forrás: Statista
Út egy koherens uniós űrpolitika felé
Az EU Space Act bevezetése jelzi, hogy az Európai Unió valódi közös űrpolitikát kíván kialakítani. Eddig az uniós űrprogramok (például Galileo, Copernicus) fejlesztésre koncentráltak, ám jogi szabályozás hiányában az EU nem egységesült a globális térben. Az új rendelet révén viszont megteremtődik a közös belső rend, amelyre építve az EU egységes álláspontot képviselhet nemzetközi tárgyalásokon és szervezetekben. A jogharmonizáció előkészíti, hogy a tagállami és uniós szereplők együttműködjenek a biztonságos és fenntartható űrhasználatban, és hogy az EU külső eszközeivel (kereskedelem, technológia-export, diplomácia) is érvényt szerezzen az egységes alapelveknek.
Az EU Space Act tehát egy új korszakot nyithat az európai űrpolitikában: egyrészt gazdaságilag segíti a közös piacot és az új szereplők piacra lépését, másrészt jogilag-politikailag egységesíti azt a rengeteg, eddig tagállami szinten szabályozott területet, amit az űrrel kapcsolatos törvényalkotás jelent.
Ezáltal az EU megmutathatja, hogy az űrben is világos és átfogó standardokat tud felállítani – akár a globális versenytársakkal szemben is. Az első, jelentős lépés megtörtént: a jövőbeni uniós űrpolitika már ezen a közös alapokon nyugszik majd, és a Space Act a belső integráció révén megteremti a feltételét annak, hogy az EU koherens nemzetközi űrpolitikát folytathasson.
Szemlézte: Biró-Markovics Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
