Charlie Kirk, a konzervatív ifjúsági mozgalom egyik legismertebb alakja merénylet áldozata lett. A nyomozás jelenlegi állása szerint a gyanúsított egyedül cselekedett, és DNS-nyomok kötik a helyszínen talált fegyverhez és eszközökhöz.
A gyilkosság megrázta a közvéleményt, hiszen Kirk nemcsak médiakommentátor, hanem egy egész generáció jobboldali fiataljainak inspirációja volt. A politikai gyilkosság Amerikában ritka, és minden eset a társadalom egészének stabilitását kérdőjelezi meg. Ezért vált a merénylet azonnal politikai szimbólummá.
A reakciók sem várattak magukra. Donald Trump elnök a Fox & Friends műsorában „gonosz és szörnyű” radikális baloldali hálózatokról beszélt, amelyek szerinte akadályozzák Amerika egységét.
JD Vance még keményebben fogalmazott Kirk saját műsorában:
ha valakit ünnepelni látunk Kirk meggyilkolása miatt, hívjuk fel rá a munkaadója figyelmét” – ezzel gyakorlatilag társadalmi feljelentésre buzdítva a közönséget.
Az alelnök egy közösségi média posztban azt írta: „Ha meg akarjuk állítani a Charlie Kirkkel történtekhez hasonló politikai erőszakot, őszintének kell lennünk azokkal az emberekkel szemben, akik ezt ünneplik.”
If we want to stop political violence like what happened to Charlie Kirk, we have to be honest about the people who are celebrating it and the people who are financing it.
— JD Vance (@JDVance) September 15, 2025
My closing remarks on today's episode of the Charlie Kirk Show: pic.twitter.com/pEAqbAL3yr
Stephen Miller, a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke ennél is tovább ment: „az igazságügytől a belbiztonságig minden erőforrást bevetünk, hogy azonosítsuk, szétziláljuk és felszámoljuk ezeket a hálózatokat”. Nem sokkal később a House Freedom Caucus 22 képviselője különbizottság felállítását kezdeményezte, amely a „radikális baloldal pénzét, befolyását és hatalmát” vizsgálná. A jogvédők szerint azonban ez már nem a gyilkos felelősségre vonásáról szól, hanem arról, hogy a tragédiát politikai fegyverként használják a civil társadalom ellen.
Innen érthető a McCarthy-korszakra való utalás. Az 1950-es évek elején Joseph McCarthy republikánus szenátor vezetésével indult el az a kampány, amelyben az Egyesült Államok politikusait, értelmiségieket, művészeket és közszereplőket kommunista szimpátiával vádolták. A „vörös rém” elleni küzdelem címén több tízezer ember egzisztenciája, karrierje, szabadsága semmisült meg – gyakran bizonyíték nélkül. A mostani retorika – amelyben civil szervezeteket, alapítványokat és jogvédőket neveznek meg potenciális „hálózatként” – sokak szerint ijesztően hasonlít erre a korszakra. A Southern Poverty Law Center és az Open Society Foundations közleményben utasította vissza a kollektív megbélyegzést.
A helyzet megértéséhez hozzátartozik, hogy az amerikaiak kormányba vetett bizalma évek óta nagyon alacsony. Ennyire törékeny bizalmi környezetben minden politikai gyilkosság könnyen vezet pánikreakciókhoz és túlkapásokhoz.
Hogyan jutottunk idáig? Szakértők szerint Kirk meggyilkolása illeszkedik abba az aggasztó trendbe, amelyben a politikai erőszak normalizálódik. Jogvédők úgy gondolják, ez már a McCarthy-korszak visszaköszönése: nem a radikalizmus kezelése, hanem a politikai ellenfelek elnémítása történik új címkék alatt.
A politikai gyilkosság tragédiáját nem szabad ürügyként használni a civil társadalom megfélemlítésére.
Az aránytalan válaszlépések hosszú távon a bizalmat, és így a demokrácia tartóoszlopait rombolják. A demokratikus állam egyik legnehezebb feladata, hogy a jogállami rendet megvédje anélkül, hogy a „belső ellenség” elleni harcban maga is illiberális eszközökhöz nyúlna. Rövid távon lehet politikailag kifizetődő, hosszabb távon azonban a bizalom-válságot mélyíti, és az állam legitimációját koptatja – éppen azt, amire a közrend nevében hivatkozik. Ha az arányosság helyett a kollektív megbélyegzés útja győz, az nem csak a baloldali civileket, hanem a demokratikus vita egész terét szűkíti be – holnap pedig könnyen mások kerülhetnek sorra.
Szemlézte: Ihász Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
