2025 júliusában az Európai Unió és az Egyesült Államok megállapodásra jutott a kölcsönös vámok rendezéséről.
Az egyezmény kereskedelempolitikai megközelítésében kompromisszumos megoldást kínál: az eddig fenyegetett magas vámok 15%-ra csökkennek, miközben bizonyos kulcságazatok vámmentességet kapnak. Ez a döntés elhárított egy újabb kialakuló kereskedelmi háborút.
Together, the EU and the US are a market of 800 million people.
— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) July 27, 2025
And nearly 44 percent of global GDP.
It’s the biggest trade deal ever ↓ https://t.co/rG3cHebXEk
Előzmények
Az elmúlt időszakban a transzatlanti kereskedelem feszültségektől lett terhes: az Egyesült Államokban a második Trump-adminisztráció által 2025 tavaszán bevezetett úgynevezett „reciprok” vámrendszer először 10%, majd országokra szabottan 25–30%-os vámtételeket irányzott elő számos termékcsoportban. 2025 áprilisában Trump elnök „Liberation Day” elnevezésű beszédében 10%-os általános, majd országonként változó importvámokat jelentett be, amelyek az EU exportját is érintették. E fenyegetések és a globális tőzsdei bizonytalanság mindkét oldalt kivárásra kényszerítették. Az Európai Bizottság is ellenintézkedésekre készült: 93 milliárd euró értékben jelöltek ki amerikai árucikkeket ellenvámokra. A belső uniós megosztottság is nőtt: Franciaország keményebb választ akart, míg Németország és Olaszország visszafogottabb álláspontot képviselt. Az EU végül azt az alapelvet követte, hogy minden lehetőséget kihasznál az összecsapás elkerülésére, még ha emiatt stratégiai érdekei enyhén háttérbe is szorulnak.
A megállapodás főbb elemei
A kétnapos skóciai tárgyalássorozat végén júliusban Ursula von der Leyen és Donald Trump 15%-os vámkulcsban egyeztek meg az EU-amerikai áruforgalom legnagyobb részére. Ez a kulcs a legtöbb ágazatra kiterjed, beleértve az autókat, félvezetőket és gyógyszereket is. Ezzel az amerikai részről eredetileg tervezett 30%-os mérték felében sikerült megállapodni. Ugyanakkor számos kulcsfontosságú termék esetén vámmentességet rögzítettek: a repülőgépek és bizonyos vegyipari alapanyagok, generikus gyógyszerek és chipgyártó berendezések után fizetendő vám 0%. Az egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek (pl. bor, szeszes italok, érzékeny húsáruk) sorsa részletkérdés maradt – az EU kiemelten tárgyal ezeknek a 15%-os kulcs alóli kivonásáról.
A megállapodás kétoldalú kötelezettségeket is tartalmaz. A Fehér Ház tájékoztatója szerint az EU vállalta, hogy három év alatt 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiahordozókat (LNG, olaj, nukleáris energia) és további 600 milliárd dollár értékben eszközöl beruházást a tengerentúli gazdaságba. Emellett az EU ösztönzi az amerikai védelmi beszerzéseket és egyéb beruházásokat is. Az USA részéről a megállapodás megőrzi a korábban meglebegtetett 50%-os acél- és alumíniumvámot, valamint a megállapodás értelmében az EU az ipari termékek esetében eltörli a már bevezetett vámokat, így jelentős piaci lehetőségeket teremtve az amerikai termékek számára.
Forrás: Euronews
Hatások az EU és USA gazdasági kapcsolatára
A megállapodás enyhíti az akut kereskedelempolitikai feszültséget, még ha gazdasági hatásai összetettek is. Elemzők szerint a 15%-os vám még mindig az átlagos (4–5%-os) szint többszöröse, így várhatóan visszaveti az EU exportjának versenyképességét az Egyesült Államok piacán. Az EU főbb versenytársai – például Japán 15%, Nagy-Britannia 10% – hasonló, vagy magasabb vámokkal néznek szembe, ezért az uniós versenyképesség-csökkenés „tompított” lehet a globális viszonyokhoz képest. Az autóipar különösen érintett: a régi 27,5%-os vámtétel 15%-ra csökkent, ami német gyártóknak – például az autógyáraknak – azonnali költségcsökkenést jelent.
A rövid távú reakciók vegyesek. A piacok átmenetileg enyhe emelkedéssel nyitottak az egyezmény hírére, jelezve a globális bizonytalanság csökkenését. Ám a legtöbb elemző arra figyelmeztet, hogy a kereskedelmi környezet továbbra is bizonytalan marad.
Robert Bergqvist, a svéd SEB vezető közgazdásza úgy vélte, bár „üdvözlendő, hogy a célegyenes közelében vagyunk”, a bizonytalanság „a vállalatok és a háztartások számára egyaránt negatív” és csökkenti a gazdasági növekedést. A Nordea-gazdaságkutató szerint a 15%-os vámtétel drágítja az amerikai importot, így az amerikai vállalatok továbbadhatják a költségnövekedést a fogyasztóknak – ami hosszabb távon akár inflációt is gerjeszthet az USA-ban. Egyes elemzők ugyanakkor értékelik, hogy a duplán kirobbanó válság és vámtarifa-csúcsot elkerülték: Frida Bratt szerint a megállapodás nélkül a kereskedelmi konfliktus „nagyságrendekkel magasabb szintre” fajulhatott volna, ezért az EU sok ponton elfogadhatónak találhatja a 15%-os kulcsot a veszély elkerülése érdekében.
Globális kereskedelmi kontextus
Történelmi kontextusban az egyezmény a transzatlanti együttműködés erőpróbája: a megállapodással ideiglenesen félreteszik a korábban akár kereskedelmi-pénzügyi vitákkal is övezett Airbus–Boeing konfliktust. Más országok is hasonló megállapodásokat kötöttek: az Egyesült Királyságnak például általános 10%-os vámtételben sikerült megállapodnia, míg Japánnak 15%-osban.
Az Egyesült Államok a poszt-COVID globális kereskedelemben bilaterális megállapodások sorát építi ki, melyek közös eleme a magas, de előre rögzített vámtétel használata – ezzel alakítva át a multilaterális kereskedelmi rendszert.
Néhány szakértő fenntartásokkal beszél a megállapodás fenntarthatóságáról és hosszú távú hasznáról. Charles Lichfield szerint az EU „nyilvánvalóan aszimmetrikus megállapodást” kötött: a 30%-os fenyegetést 15-re csökkentette azzal, hogy „lemondott a viszontvámokról és néhány ipari terméken a vámtételeit nullára mérsékelte”. Ugyanakkor prognózisai szerint – főleg az EU autóexportját segítő, régi WTO-tarifák kumulációját kiküszöbölő rendelkezések miatt – a makrogazdasági hatások kiszámíthatóbbak lehetnek, mint egy végigsöprő kereskedelmi háború esetén. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a megállapodás a korábban az EU által felkínált vámok többségének eltörlését is jelenti, ami hosszabb távon súlyosbítja a kontinens stratégiai függőségét az USA felé. Matthias Matthijs rámutatott, hogy a legtöbb uniós vezető megkönnyebbüléssel fogadta a vámtárgyalásokat, mivel a tényleges viszontvámháború elkerülése elsődleges szempont volt. Ugyanakkor sokan úgy látják, hogy az EU gyakorlatilag meghátrált egy kiszámíthatatlan partner előtt – a kereskedelmi engedmények pedig a haderőbeszerzések és energiahordozó-vásárlások formájában kötik össze a gazdasági és biztonságpolitikai kérdéseket. Az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a megállapodás jelenleg politikai szándéknyilatkozat formáját ölti: egy kőbe vésett szerződés helyett várhatóan közös nyilatkozat és későbbi adminisztratív intézkedések kerülnek kidolgozásra, a részletek (például pontos kvóták vagy törvényi garanciák) még kialakítás alatt állnak.
Politikai reakciók és következtetések
A megállapodás politikai megítélése is éles határvonalat rajzol: néhány nyugat-európai vezető kétségbeejtőnek nevezte az EU megközelítését. Jean-Pierre Raffarin volt francia miniszterelnök nyíltan „sötét napként” írta le a történteket, amely szerint Európa „a szabad népek szövetségeként” megalkuvásba kényszerült. Hasonlóan kritikusan szóltak elemzők és civil szervezetek arról, hogy az EU a kereskedelmi alkualapokat érő engedményekkel a saját érdekét áldozta fel. Ugyanakkor mások úgy vélekednek, hogy az EU tudatosan ezt a lépést választotta, hogy megőrizze a NATO-szolidaritást (különösen Ukrajna támogatását) és elkerülje a gazdasági dominancia erősödésével együtt járó geopolitikai feszültségeket. Az biztos, hogy 2025 nyarán a két fél közötti kereskedelmi viszonyban új fejezet nyílt: a kölcsönösen előre meghatározott vámokkal és vállalásokkal szemben kétoldalúan tisztázták a játékszabályokat. A hosszabb távú hatás azonban attól függ, sikerül-e a résztvevőknek ebből a kompromisszumból jogilag kötelező érvényű szerződést kovácsolni és megmaradnak-e az uniós belső kompromisszumok a vámpolitikában?
Szemlézte: Biró-Markovics Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
