Blog

Valóban Gáza és Ciszjordánia egyesítése lenne a legnagyobb akadálya a palesztin állam létrehozásának?

Nemrég Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere közel-keleti diplomáciai körútjának részeként Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével is találkozott. Jóllehet Blinken elsősorban a Hamász és Izrael közti háború eszkalálódásának megfékezése miatt érkezett a térségbe,…

Nemrég Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere közel-keleti diplomáciai körútjának részeként Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével is találkozott. Jóllehet Blinken elsősorban a Hamász és Izrael közti háború eszkalálódásának megfékezése miatt érkezett a térségbe, tárgyalópartnerével való beszélgetése során már olyan fontos témákat is sikerült megvitatnia, mint például a Gázai Övezet háború utáni sorsa.

 

Az amerikai külügyminisztérium közleménye szerint Antony Blinken a Palesztin Hatóság vezetőjével találkozott Ramallahban, ahol az amerikai külügyminiszter jelezte, az Egyesült Államok eltökélt abban, hogy humanitárius segítséget nyújtson a palesztin emberek számára. 

Blinken hangot adott az USA azon álláspontjának is, miszerint a Gázában élő palesztinokat nem szabad erőszakkal kitelepíteni, Ciszjordániában pedig meg kell állítani a „palesztinok elleni szélsőséges erőszakot”, illetve felelősségre kell vonni az érintetteket.

Habár a találkozó főleg az október 7. után Gázában és Ciszjordániában kialakult eseményekre koncentrált, a CNN értesülései szerint az amerikai külügyminiszter azt is felvetette, hogy

a Palesztin Hatóság szerepet játszhatna Gáza jövőjében, miután a Hamaszt felszámolták. 

Antony Blinken november 8-án Tokióban már konkrétan azt hangoztatta, hogy Gázának a jövőben egyesülnie kell Ciszjorániával, méghozzá a Mahmúd Abbász féle Palesztin Hatóság irányítása alatt.

Ahogy arra azonban a The New York Times is felhívja a figyelmünket, Mahmúd Abbász meglehetősen népszerűtlen a palesztin emberek körében, mivel sokan közülük korruptnak tekintik őt, és úgy vélik, hogy a függetlenség béketárgyalások révén való kivívására tett kísérletei kudarcot vallottak. 

Továbbá, ahhoz, hogy egy Gázát és Ciszjordániát is magában foglaló palesztin állam jöjjön létre először is véget kellene érnie a háborúnak, méghozzá a Hamasz vereségével. Miután ez megtörtént Izraelnek bele kellene egyeznie abba, hogy nem tartja meg a Gázai övezetet saját ellenőrzése alatt.

Fontos látnunk azonban, hogy Gáza Ciszjordániával való egyesítése csupán másodlagos jelentőséggel bír a palesztin állam létrehozása szempontjából.

A kétállami megoldás szorgalmazóinak útjában nagyobb akadályt fog jelenteni a három monoteista vallás szenthelyeit magában foglaló Kelet-Jeruzsálem státuszának rendezése, illetve a közel félmillió izraeli, akik Ciszjordániában laknak. Vajon mi lenne az izraeli telepesek sorsa, akikre sokan egyszerűen megszállóként tekintenek? Bár kérdéses, hogy ha iszlám bevándorlók ezrei érkezhetnek Európába anélkül, hogy a vezető nyugati politikusok közül bárki is megszállónak nevezné őket, miért ne tehetnék meg ugyanezt bizonyos izraeliek az ellenkező irányba?

ciszjord.jpg

A kérdés provokatív, mégis elgondolkodtató. Tény azonban, hogy napjainkban egyre több embernek van elege a Hamaszt el nem ítélő palesztin párti tüntetések egyoldalúságából. Londonban a szélsőjobboldalinak titulált ellentüntetők egyre élesebben adnak hangot nemtetszésüknek, mivel úgy gondolják, hogy a palesztin kérdést arra használják fel, hogy a Nyugat tovább iszlamizálódjon.

Tételezzük fel azonban, hogy az összes fentebb említett kérdés megoldódik és létrejön egy palesztin állam. Mi a garancia arra, hogy a kétállami megoldás nem csupán az első megálló azok számára, akik a „folyótól a tengerig” [értsd: a Jordán folyótól a Földközi-tengerig] csak egy palesztin államot szeretnének látni zsidó állam nélkül? Mi a garancia arra, hogy az új palesztin állam nem lesz-e egyike a térség bukott, terrorizmust támogató államainak? Izraelnek nincs szüksége egy újabb Libanonra vagy Szíriára, amely önálló külpolitika helyett a síita Irán expanziós törekvéseit hajtja végre.

Összességében elmondható, hogy bár az egymással szemben álló nagyhatalmak egyformán a kétállami megoldást szorgalmazzák, ezt mégis úgy akarják megtenni, hogy a saját befolyásukat növeljék. A nagyhatalmak és a terrorszervezetek játékának legnagyobb vesztesei pedig pont azok a palesztinok, akiknek elsősorban jobb életkörülményekre lenne szükségük és nem saját államra, ebben pedig nem Izrael akadályozza őket, hanem azok a hatalmak, amelyek az Izraellel szembeni gyűlöletük miatt csupán eszközként használják a palesztin civileket, nyomásgyakorlás céljából.

Szemlézte: Zámbori Jonatán

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

Ossza meg másokkal is: