Minden eddiginél nagyobb méreteket öltött a társadalom vagyon szerinti megosztása Venezuelában: míg az ország legszegényebb rétege napról-napra él, a legfelsőbb réteg életvitelét leginkább a luxus jellemzi.
Venezuela gazdasága több mint tíz éve összeomlott, a fennálló helyzet eredményezte rendkívül magas kivándorlási arány (a 28 milliós országból 7 millió ember kényszerült azt elhagyni) pedig Latin-Amerika egyik legsúlyosabb válságaként vonult be a kontinens modernkori történelmébe. Jelenleg azonban több jel is arra utal, hogy a helyzet – igaz nagyon sajátos módon - konszolidálódni látszik. Eltekintve attól, hogy az infláció tavaly 234%-os volt, a legszegényebb és leggazdagabb társadalmi rétegek közötti életszínvonalbeli különbség pedig töretlenül jelen van.
Azt mindenféleképpen meg kell említeni, hogy a gazdasági válságot nem sikerült megoldania a társadalmi egyenlőségért síkra szálló, még jelenleg is hatalmon lévő Nicolás Maduronak: a hiperinflációt igaz, hogy bizonyos mértékben letörte a szocialista rezsim, azonban az árak így is megháromszorozódtak – kritikus életkörülmények közé sodorva így számos venezuelai háztartást.
Forrás: Statista
Az elmúlt időszak számadatait tekintve egyedüli pozitív tényezőként a szegénység csökkenése figyelhető meg: 2022-ben már „csak” a társadalom fele élt kritikus körülmények között, szemben a 2021-es számadatokkal. Ugyanakkor pedig, ami a társadalmi különbségeket illeti,
a legfelsőbb réteghez tartozó venezuelaiak hetvenszer voltak gazdagabbak a legszegényebbeknél.
Ilyen kiugróan magas arány csak néhány afrikai országban fordul elő, amelyek szintén élen járnak a társadalmi egyenlőtlenség terén.
„Venezuela helyzete rendeződött” – fogalmazott nemrégiben Maduro. A valóság viszont az, hogy 2022 májusában minden harmadik gyerek éhezett az országban, sokan pedig csupán pár dollárt érő bolívárral próbálnak meg túlélni – mindeközben több munkát vállalnak egyszerre, vagy anyagi segítséget kérnek családjaik többi tagjától. Az állami szektor munkásai már többször szerveztek tüntetéseket is emiatt, azonban azok sem hozták el a kívánt eredményt. A kormányzás viszont – a körülmények fölött szemet hunyva – továbbra is arra koncentrál, hogy Venezuela gazdaságát fényezze, illetve egykori fényében tüntesse fel az országot, amikor az még a régió egyik legprosperálóbbja volt.
Maduro önbizalmához hozzájárult az Amerikával való kapcsolata is: elsősorban a dollár gazdaságba való ismételt inkorporálása, illetve az olajszankciók feloldása (a helyzetről bővebben itt és itt olvashat), illetve az illegális olajkereskedelem is – amely elsősorban Kínába irányul, Iránon keresztül – befolyásolta helyzetét.
Szakértők szerint azonban mind a dollár újbóli behozatala, mind a gazdasági intézkedések a társadalmi elitnek kedveznek, a szegények pedig még jobban elszegényednek.
A jelenlegi vezető mindezeken felül igyekszik az ország elszigeteltségét is megszüntetni: a nemrég Kolumbiában és Brazíliában bekövetkezett baloldali fordulat a diplomáciai kapcsolatok újjáépítéséhez járult hozzá. Sőt, Gustavo Petro, Kolumbia új elnöke többszöri találkozások után gázszállításról állapodott meg Maduroval.
Maduro kormánya számos intrika és újraválasztás után 10 éve uralja Venezuelát – a társadalom döntő többsége azonban a diktatúra ellen van, az ellenzéknek pedig mindezidáig nem sikerült összefognia, valamint élére egy olyan potenciális jelöltet állítania, aki szembeszállhatna a jelenlegi rezsimmel. Mindezek hiányában pedig kevés esély látszik arra, hogy az ország helyzete a közeljövőben javulásnak induljon.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
