Joe Biden amerikai elnök átlépte a Rubicont, ugyanis innentől kezdődően az ukránok Oroszország területén is alkalmazhatják a nyugatról érkező fegyvereket. Korábban a nyugati vezetők kifejezetten kerülték a kérdést, hiszen nem akartak még jelentősebb konfrontációt vállalni Oroszországgal. Az ukránok egyre inkább defenzívába való szorulása miatt változhatott a korábbi nyugati politika, amelynek eredményeként az amerikaiak, sőt még a németek is belementek a további tétemelésbe.
A háború kitörése óta folyamatosan változott a nyugati országok hozzáállása az ukrajnai háborúhoz. Először egyes országok azon hezitáltak, hogy egyáltalán küldjenek-e fegyvereket az ukránoknak, majd azon ment a diskurzus, hogy milyen típusú és minőségű eszközöket kapjanak (nagy hatótávolságú tüzérség és vadászgépek), végül pedig, hogy meddig mehetnek el az ukránok az átadott eszközökkel. Mondhatni a háború során folyamatosan emelték a tétet a felek.
Amikor az oroszok álltak jól, akkor az ukránok mindig magasabb minőségű, nagyobb hatótávolságú eszközt kaptak. Így próbálták a nyugatiak kompenzálni az anyagháborúból fakadó orosz mennyiségi előnyt - ukrán minőségi fölénnyel.
Azonban a Nyugat a nem megfelelő mennyiségű és kompatibilitás szempontjából nem átgondolt eszközök átadásával sem tudta elérni az erőegyensúlyt. Sőt Moszkva a további mozgósítással még tovább tudta növelni a tétet. Ráadásul az oroszok kihasználták a korábbi nyugati korlátozásokat is.
Ugyanis az oroszok a támadásaikat elősegítő logisztikájukat (raktárak), parancsokságaikat úgy építették fel, hogy az ukránoknak átadott nyugati eszközök lőtávjából kimaradjanak, vagy éppen ne lehessen rájuk „visszalőni”.
Ezzel az oroszok elérték, hogy az ukránok ne legyenek képesek az első évben aratott sikereiket megismételni. Akkor ugyanis az oroszok által megszállt területeken lévő logisztikát és parancsnoki állomásokat támadták, amelynek köszönhetően vissza is tudtak venni fontos területeket, gondoljunk csak Harkivra, vagy éppen Herszonra.
A jelenlegi változást pont az okozta, hogy az oroszok az anyaország területéről támogatták a Harkiv elleni ostrom kiépítését (tüzérség). Az Oroszországból érkező, Harkiv elleni tüzérségi csapások kijátszották a korábbi nyugati korlátozásokat. Jelenleg éppen az oroszoknál van a kezdeményezés, vagyis ők diktálják a frontok „alakulását”. Nyilván nem kell nagy áttörésekre gondolni, hiszen a támadó a mai „befagyott” frontokon jó, ha napi 50-100 métert tud előrehaladni.
Harkiv kulcsfontosságú város, emiatt az ukránok nem engedhetik meg az elestét. Az ország keleti részén elhelyezkedő település hadiipari és katonai szempontból is meghatározó. Mondhatni
Harkiv elvesztésének képe volt az a motiváció, amely arra sarkallta a nyugati vezetők egy részét, hogy engedélyezzék az Oroszországból érkező csapásokra való reagálást, a Nyugattól kapott eszközökkel.
BREAKING: Ukraine has used U.S. weapons to strike inside Russia under new guidance approved by President Joe Biden, a Western official tells AP. https://t.co/PXyAyUICfx
— The Associated Press (@AP) June 5, 2024
Fontos azonban látni, hogy a nyugati engedéllyel az ukránok nem használhatják bármilyen célpont ellen a kapott fegyvereket. Ilyen például a civil infrastruktúra. Vagyis Ukrajna csakis katonai célpontokra irányítva használhatja ezeket. A nyugatiak pedig számon is kérik az ukránokon, hogy mikor, mire „lövik el” a több milliós drága lőszereket.
A nyugatiak önmérsékletre is „kötelezhetik” az ukránokat, ugyanis a jelenlegi csapásmérő eszközállományuk nagy része már NATO kompatibilis. Vagyis a nyugati támogatások (lőszerek, karbantartás, kiképzés) nélkül nem tudják használni azokat, így nem tudnák tovább folytatni a háborút sem.
Érdemes látni, hogy Moszkva természetesen komoly válaszlépéssel fenyegette meg az ukránokat. Ilyen volt a nukleáris kártya, amelyet az oroszok már többször is elhasználtak az elmúlt években. Először a Krím kapcsán merült fel a nukleáris elrettentés képe, azonban mint láthattuk, a krími híd ellen elkövetett ukrán akciókat követően sem vetették be a tömegpusztító fegyvereket. Vagyis látható, hogy
Moszkva inkább kommunikációs eszközként használja a nukleáris ütőkártyát. A nukleáris arzenál leginkább a Nyugat elrettentésére alkalmazható,
így ugyanis minimalizálható a két fél közötti közvetlen összecsapás lehetősége, ugyanis annak esetleges bekövetkezése „kölcsönös megsemmisítéssel” érne véget.
A háborúzó felek ugyanakkor egyre emelik a tétet a fronton. Harkiv ostromával a Nyugat engedélyezte, hogy a szomszédos orosz oblasztyokra is használhatják akár a nagy hatótávolságú tüzérséget (ilyen a borító képen is látható HIMARS rendszer). Ezzel a konfliktus még inkább eszkalálódik a térségben, hiszen a szomszédos oroszországi megyékre is ki fognak terjedni az ukrajnai csapások. Kérdés, hogy erre az oroszok hogyan fognak reagálni a jövőben, illetve, hogy az ukránok mennyire lesznek mérsékeltek. Ha csak okosan „ellencsapásokra használják” az ukránok az eszközöket, akkor elkerülhető a komolyabb eszkaláció és az újabb mobilizácós hullám.
Írta: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
