A jogállamisági bűnlajstrom könnyen bővül, de nem rövidül

2010 óta folyamatosak a különböző közjogi és politikai természetű viták Magyarország és az uniós intézmények között – hangzott el a Karc FM reggeli hírműsorában. A Danube Institute kommunikációs és külkapcsolati vezetője, Gát Ákos Bence felidézte: a Barroso-bizottság még kínosan ügyelt arra, hogy az Európai Bizottság az uniós törvények őreként lépjen fel, ezért több esetben is megállapodásra jutott a magyar kormánnyal olyan ügyekben, amelyek esetében valamiért kifogást emelt. Más kérdés, hogy a korábban már lezártnak tekintett vádakat az utóbbi években előszeretettel emelik vissza a különféle, Magyarországot bíráló jelentésekbe – fűzte hozzá Gát Ákos Bence. A szakember szerint az Európai Parlament baloldali frakciói folyamatos pergőtűz alatt tartják az Európai Bizottságot, kilátásba helyezve azt is, hogy amennyiben a testület nem lép fel kellő eréllyel a „renitens” tagállamokkal – értsd: Magyarországgal, vagy Lengyelországgal – szemben, akkor annak tagjait az EP baloldali többsége visszahívhatja, leválthatja. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy az Európai Bizottságnak a saját érdekében érdemes megőriznie a szuverenitását, hiszen, ha enged a baloldali nyomásgyakorlásnak, egyre többekben vetődhet majd fel joggal a kérdés: valójában az Európai Parlament, vagy az Európai Bizottság irányítja az uniós döntéshozatalt?

A magyarországi helyzetet érintő, elmarasztaló EP-jelentésekkel és állásfoglalásokkal kapcsolatban leszögezte: a vélt vagy valós vádakat tartalmazó listába a progresszív erők képviselői bármikor beemelhetnek újabb és újabb, vagy akár korábbi, már megoldott ügyeket is, adott esetben akár ellenzéki rágalmakat, de az ilyen lajstromok valahogy sosem lesznek rövidebbek és nem látni, hogy ahogyan haladnak előre a tárgyalások egy adott tagállammal, úgy húzzák ki a rendezett tételeket róla. Gát Ákos Bence szerint mintha az lenne a cél, hogy örök időkre fennmaradjon az emléke annak, ha egy országgal a múltban valamilyen területen nézeteltérése támadt az uniós vezetésnek. Az elemző szerint ez az Európai Unióban alkalmazott kettős mérce intézményének egyértelmű bizonyítéka