Átalakuló világrend, nagyhatalmi szerepváltozások, háború és biztonság, globális geopolitikai kilátások – Ilyen volt a harmadik Danube Geopolitical Summit

Az eseményt John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke, dr. James Carafano, a The Heritage Foundation elnöke, valamint Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nyitották meg. Carafano üdvözölte a két think tank közötti együttműködés sikerét, valamint hangsúlyozta a transzatlanti konnenktivitás kiépítésének fontosságát. Kiemelte: a Danube Institute az a hely, amely teret ad a valódi párbeszédnek.

Németh Zsolt beszédében hangsúlyozta: a Danube Institute nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország aktívan kapcsolódjon be a nemzetközi külpolitikai diskurzusba. A jelenleg fennálló világrenddel kapcsolatosan kifejtette: a kétpólusú világrend helyett ún. „koncentrikus” világrend van kialakulóban, melynek legfőbb aktorai a G7, G20 és a BRICS államok.

A konferencia első napjának egyik fő felszólalója Lewis Libby, a The Hudson Institute kutatója, valamint George W. Bush egykori amerikai elnök tanácsadója volt, aki a jelenkor legnagyobb kihívásairól, valamint az Egyesült Államokról, Kínáról, és az orosz-ukrán háborúról tartott beszédet. Felszólalásában üdvözölte a Danube Institute immáron hagyományt teremtő konferenciájának ismételt megszervezését.

Az első kerekasztalbeszélgetés témája az orosz–ukrán háború utáni Európa és Ázsia volt. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője kiemelte: Oroszország gyakorlatilag stratégiailag elvesztette a háborút, hiszen nem sikerült eredeti célját – vagyis, hogy történelmet írjon – elérnie. Jelenleg csupán a rezsim túlélésére játszik, ugyanakkor pedig a kedvező gazdasági mutatók miatt készen áll egy hosszú háborúra. Arra viszont kicsi az esély, hogy Ukrajna béketárgyalásokat folytasson, nyugati támogatással pedig akár évekig képes lehet a hadviselésre. Amennyiben a háború ukrán győzelemmel, illetve Ukrajna NATO és EU tagságával fejeződne be – melyre a szakértő csekély esélyt lát – nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország is rendkívül legyengülne, a nyereség pedig egy gyenge Európát vonna maga után, melynek el kell viselnie a háború okozta következményeket. Legvalószínűbbnek tartja azonban valamennyi orosz megszállás alatt lévő ukrán terület további agresszor általi felügyeletét, amelyből szintén egy gyenge Európa és egy gyenge Ukrajna kerülne ki, Oroszország pedig – mint Kína szövetségese – a Nyugat legnagyobb lehetséges kihívója lenne. A háború jövőbeli lezárásától eltekintve leszögezhető, hogy Ukrajna hatalmas infrastrukturális károkat szenvedett, valamint komoly demográfiai kihívással is szembe kell néznie.

Prof. Hideshi Tokuchi, a Research Institute for Peace and Security elnöke, 2014 és 2015 között Japán első nemzetközi védelemért felelős miniszterhelyettese Japán és a NATO közötti együttműködésről tartott előadást. Beszédében elmondta: mindkét félnek érdeke a kialakuló biztonságpolitikai kockázatok megfelelő kezelése, a hosszútávú célok – többek között a tengeri biztonság, a fegyverzet-ellenőrzés és elterjedésük meggátlása, a konzultáció és párbeszéd elősegítése, valamint az alapvető értékek terjesztése. Ezért is bír nagy jelentőséggel mindkét fél számára a kölcsönös együttműködés.

Michael Anton, a Claremont Institute vezető kutatója, aki Donald J. Trump és George W. Bush egykori elnökök idején a Nemzetbiztonsági Tanácsban töltött be pozíciót, az Egyesült Államok stratégiáját ismertette a jelenlegi konfliktusokkal teli időszakban. Anton véleménye szerint Kína már évszázadok óta komoly kihívást jelent. A történelem során az ázsiai ország a gazdaságában alkalmazott kommunista doktrínáit kénytelen volt elhagyni, hogy prosperálhasson és az életszínvonalon javítani tudjon. Ami pedig az USA és Kína kapcsolatát illeti, Reagan elnök idején a kínai gazdaság fokozatos nyitásba kezdett, mely válaszút elé állította az egykori államfőt, aki végül tovább folytatta a nyitás és az integráció politikáját, mely révén mindkét ország, vagyis Kína és az Egyesült Államok is nyereséges helyzetbe került. Manapság azonban az USA belátja, hogy Kína komoly kihívást jelent, azonban a bideni adminisztráció fókuszában a katonai helyzet, és nem a gazdasági kérdések állnak, amelyek sokkal nagyobb kockázatot jelentenek.

Tony Abbott, Ausztrália egykori miniszterelnöke, a Liberális Párt korábbi vezetője Tajvant helyezte beszéde középpontjába. Az egykori elnök szerint egy új hidegháború korszakát éljük, amely sokkal veszélyesebb az előbbinél, mivel Kína sokkal fejlettebb, korszerűbb haditechnikával, valamint nagyon pozitív gazdasági mutatókkal rendelkezik. Ebből kifolyólag, ha Amerika nem áll készen, hogy lépéseket tegyen ezzel szemben, az komoly kockázatot jelentene a nemzetközi közösségre nézve. Hangsúlyozta: a jelenlegi válságos helyzet komoly élelmiszerhiányt idézett elő, sőt, a kereskedelem terén is jelentős hiányokkal kellett szembenéznünk. Kínával kapcsolatosan megjegyezte: Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt hatalmának megszilárdítására törekszik, és ha szükséges lenne, erővel bevenné Tajvant, amely nemzetközi szinten több országot – többek között Ausztráliát is – katonailag felkészületlenül érne.

Az első nap második panelje a geoökonómia jelenségére összpontosított. Václav Klaus a Cseh Köztársaság második elnöke, korábbi cseh miniszterelnök, Neven Vidaković, a LOTI Trading LLC vezérigazgatója, valamint Catherine McBride, az Egyesült Királyság Kereskedelmi és Mezőgazdasági Bizottságának tagja is egyetértettek abban, hogy a szabadpiac sokkal előnyösebb, illetve az országok egyik legfontosabb feladata az, hogy rezilienciát építsenek ki az ellenséges hatalmakkal – például Kínával – szemben.

Václav Klaus beszédében hangsúlyozta: jelenleg nemcsak komoly gazdasági, hanem geopolitikai bizonytalanságban élünk, amely fokozatosan aláássa a gazdaság fejlődését. Ami a Nyugatot illeti, az ott uralkodó ideológiák következtében az fokozatos önpusztításba kezdett. A személyes szabadság és a szabadpiac ,,megszégyenültek”, az olyan radikális ideológiák, mint az extrém zöldpolitika, a gender, a multikulturalizmus és az elhatalmasodó NGO-k pedig mára már az újonnan elfogadott ortodoxiákká váltak. A gazdaság autonómiája szinte teljes mértékben eltűnt, a különböző kedvezmények mind komoly terhet róttak rá, a túlzott adózás és a túlzott szabályok pedig közel sem kedvezően hatnak a gazdaságra, amelynek rendszerszintű átalakulásra van szüksége az ismételt prosperáláshoz.

Neven Vidaković mikroökonómiai szempontból közelítette meg a témát. Véleménye szerint az infláció nem fog megszűnni, csak csökkenni fog várhatóan. A szakértő a jelenlegi inflációt nem maginflációnak, hanem strukturális inflációnak tekinti, amelyet a szigorú monetáris politikák nem fognak tudni megoldani.

Csütörtök délután Dr. David Martin Jones, a Danube Institute kutatási igazgatója vezetett panelbeszélgetést energiabiztonsági kérdésekről. A diskurzusban részt vett Timothy M. Egan a Kanadai Gázszövetség elnöke, Brigham McCown, a Hudson Intézet amerikai energiabiztonsági kezdeményezésének főmunkatársa és igazgatója, Damjan Krnjević Mišković, a Fejlesztési és Diplomáciai Intézet politikakutatási igazgatója Azerbajdzsánból, illetve Ayo Otuyalo, a Prime Atlantic Ltd. ügyvezető igazgatója, Nigériából.

“Nem folytatnánk ezt a vitát, ha nem lenne háború” - fogalmazott Damjan Krnjević Mišković felszólalásában. A szakértő hangsúlyozta, az Oroszország ellen bevezetett szankciók következtében a konnektivitás minden eddiginél fontosabb az Európai Unió számára, energiaügyi kérdések szempontjából is. A szakértő kiemelte, Azerbajdzsán rendkívül fontos szerepet játszhat Európa energiabiztonságának megteremtése szempontjából, hiszen jelentős mennyiségű olyan gázvezetékkel rendelkezik, amely nem fut át a háború súlytotta területeken.  Országa stratégia szerepét hangsúlyozta Timothy M. Egan, a Kanadai Gázszövetség elnöke és Ayo Otuyalo a Prime Atlantic Ltd. ügyvezető igazgatója is. Egan szerint Kanada természeti adottságai rendkívüli módon megkönnyítik az ország számára a zöld átállást, a 2050-re remélt teljesen karbonsemleges gazdaság kiépítését. Egan ugyanakkor utalt arra is, hogy az elmúlt évtizedekben nem sikerült a várt ütemben haladni a karbonsemlegesség elérése felé, így jogos a kérdés, hogy ez egyáltalán reális cél lehet-e Kanada számára. Fontos elismerni, hogy a zöld átállás ideális feltételeit nehéz megteremteni, nem biztos, hogy jelenleg ez a legjobb opció. “Egyértelmű stratégiára van szükség.” - emelte ki. Otuyalo szintén Nigéria természeti adottságait hangsúlyozta, főképp a nagy mennyiségű lítiumforrások fontosságáról beszélt. 

Brigham McCown, a Hudson Intézet amerikai energiabiztonsági kezdeményezésének főmunkatársa és igazgatója szintén az országok előtt álló kihívásokra hívta fel a figyelmet. Csupán az változik meg, hogy mely energiaforrástól függ egy adott ország, a függés tényén szinte lehetetlen változtatni. A megfizethető energia folyamatos rendelkezésre állása, biztonságos szállítása azonban kulcsfontosságú, hiszen az energiabiztonság kérdése nem választható el más biztonságpolitikai kérdésektől.

Az első nap utolsó panelje a Régi vagy új hidegháború? címet viselte.

“Ez egy könnyedén megakadályozható háború volt.” - vélekedett Prof. David Satter, amerikai Oroszország-szakértő és kommentátor a témában. A szakértő felszólalása során azt is kifejtette, szerinte az Oroszország szomszédságában lévő országok megvédéséhez szükség van szolidaritásra, ám azt is kiemelte, a környező államok hozzáállása a háború kitörése óta észrevehetően megváltozott. “Számos országnak vannak más prioritásai is.” - fogalmazott. Beszélgetőpartnerével ellentétben Dr. Maria Engström Oroszország perspektíváját igyekezett ismertetni. Előadásában rámutatott arra, hogy az orosz döntéshozatal a háborút egyfajta civilizációs harcként kezeli, amelyben az orosz érdek, az orosz értékrend és az orosz civilizáció védelme kap központi szerepet. A nyugatellenes politika és a nyugati értékek ellen vállalt harc egyértelműen részét képezi a jelenlegi orosz politikának. A fentiekből kifolyólag egy újabb hidegháború kitörésének lehetősége meglehetősen népszerű elmélet - fogalmazott Dr. George Bogden. A szakértő hangsúlyozta, a nukleáris fegyverek körül kialakult újabb diskurzus az orosz-ukrán konfliktussal egyidőben kezdődhetett, többek között ezért is vált népszerűvé az újabb hidegháború körül kialakult eszmecsere. Egy újabb hidegháború kitöréséről, lehetséges jövőbeni eseményekről jelenleg nehéz beszélni. John Venable szerint a történelmi hidegháború során az Egyesült Államok erőfölénye és szerepe egyértelmű volt, mára mind katonailag, mind pedig társadalmilag gyengébb helyzetben látja hazáját. A volt vadászpilóta főképp a légierő és a haditengerészet egyre növekvő hiányosságait emelte ki, ám a gazdasági térben létrejött változásokról is beszélt. Szerinte mára Kína jelentős gazdasági szereplővé nőtte ki magát, illetve szembetűnő társadalmi változásokat is tapasztalhatunk. Míg a hidegháború ideje alatt az emberek továbbra is nemzetállamokban gondolkodtak, hovatartozásuk fontos szerepet játszott, mára ez gyengült. Venable hangsúlyozta, a jelenlegi helyzet nem megnyugtató, ám tehetünk érte, hogy pozitív irányba történjen változás. Véleménye szerint elengedhetetlen, hogy országaink katonai erejét növeljük, illetve visszahozzuk a nemzeti öntudatunkat, hazaszeretetünket. A beszélgetés résztvevői egyetértettek: nem lehet megjósolni a jövőt, ám még korai volna egy újabb, teljesen kiforrott hidegháború kitöréséről beszélni.

A Geopolitikai Csúcs második napjának megnyitóján Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tartott vitaindító beszédet, melynek fókuszában a konnektivitás magyar álláspontja állt. Orbán Balázs azzal kezdte beszédét, hogy hálás azért, hogy részt vehet a konferencián, ahol lehetőség van a gondolatok megvitatására és az igazi, nyílt vitákra is. Annál is inkább, mert a világ jelenleg a tektonikus változások állapotában van: nagy gyorsasággal változik, és egyre növekszik a bizonytalanság. Ezt az állapotot egy viharhoz lehetne hasonlítani: geopolitikai megosztottság, migrációs krízisek és klímaváltozás – ezek mind annak az előszelei, hogy az unipoláris világrend már nincs jelen napjainkban. Különböző blokkok vannak kialakulóban, amely csak tovább növeli a globális instabilitást.

A politikai igazgató kiemelte, hogy az eddigiekkel ellentétben a világ gazdasági gravitációs pontja folyamatosan kelet felé mozog. A Nyugat pozícióját részben saját tevékenysége ásta alá, ez pedig részben arra enged következtetni, hogy a jelenlegi világrend felbomlóban van.

A konnektivitás lényege, hogy Magyarország igyekszik integrálódni a globális gazdaságban, és minél több országgal kialakítani kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Elemzése szerint Magyarország földrajzi elhelyezkedése, történelme és gazdasági összetettsége adja meg erre a lehetőséget. Geopolitikai helyzetéből adódóan az ország képes arra, hogy hidat képezzen a Nyugat és Kelet között, mivel számos kulcsfontosságú gazdasági út mentén fekszik. Történelmileg a magyar nép egyszerre Kelet és Nyugat: a nyugati értékek mellett összeköttetésben áll számos nem-nyugati országgal is.

A miniszterelnök politikai igazgatója beszéde záró részében kiemelte, hogy kívánatosnak tartja a nyitottságot, viszont visszautasítják a blokkosodást. Szerinte a bilaterális kapcsolatok kérdésében el kell fogadni Magyarország álláspontját, és nem kell kikényszeríteni, hogy egyik vagy másik oldalt válassza. Véleménye szerint sem az USA, sem Brüsszel nem kellene nyomást helyezzen Magyarországra a háború és a migráció kérdéseiben, mivel Magyarország az egyetlen, racionális és morálisan elfogadható álláspontot hirdeti: az orosz-ukrán háborúnak nem lehet katonai megoldása. Meglátása szerint az USA tudja elérni a békét, amely így tőlük és az akaratuktól függ.

A harmadik Danube Geopolical Summit második napja első panelbeszélgetésének témája a ,,G2 világ és az USA-Kína rivalizálás” volt. A panel moderátora a Danube Institute vendégkutatója, dr. Eric Hendriks volt. Elsőnek Prof. S. John Tsagronis egyetemi tanár tért ki arra, hogy a hidegháború valóban egy bipoláris időszak volt, amikor Henry Kissinger sztárdiplomata a békés erőegyensúly és a tárgyalások híveként ellenezte a nyílt rivalizálást a szembenálló felek között, és ez véleménye szerint nem volt helyes megközelítés. A professzor szerint a totalitárius rendszerek gonoszak, és ennek felismerése és hangoztatása igenis fontos. Szerinte Kína saját retorikájával szemben nem szükségszerűen elégedne meg egy regionális hatalmi szereppel. Továbbá, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Kína szerint az USA azért gyenge, mert nem képes az egész világot a hátán viselni, holott ez nem is a célja. Zárógondolatként kiemelte, hogy az Egyesült Államok konzisztenciával és hosszú távú stratégiával felülkerekedhet az ázsiai óriáson, mivel megvan hozzá az eszmei és gazdasági háttere.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Dr. Miles Yu is, aki Kína legfőbb gyengeségének a legitimitás hiányát látja. Továbbá azt is kiemelte, hogy globálisan a feltörekvő óriás arányaiban nem igazán népszerű. Meglátása szerint Kína a látható erején túl belpolitikailag gyenge, mivel az amerikai eszmék és áramlatok betörése a társadalomba könnyedén alááshatja a kommunista párt támogatását, ezért nem szabad lebecsülni a demokrácia és a szabadság eszméinek erejét.

A harmadik előadó, Prof. Michael Rainsborough kiemelte, hogy szerinte a geopolitika visszatér a gondolkodásba. Bemutatta, hogy az orosz-ukrán háború megosztja a Csendes-óceán térségének országait, ugyanakkor egy másik jelentős töréspont is megfigyelhető. Ennek lényege, hogy létrejön az autokrácia tengelye, valamint a demokrácia tengelye, és az országok ezen törésvonal mentén fognak állást foglalni. Továbbá, meggyőződése szerint a jelenlegi nyugati attitűd nem fog eredményre vezetni, mivel az országok nem szükségszerűen fognak a demokrácia oldalára állni.

A panel negyedik előadója, Dr. David Morris bemutatta India és a Csendes-óceán térségének geopolitikai helyzetét, kiemelve, hogy a régió országai egyáltalán nem örülnének egy kínai hegemóniának. Ugyanakkor kiemelte, hogy diplomata tapasztalatai szerint az ország nem is törekszik erre a szerepre. Szerinte egy multipoláris világrend van születőben, amelyben egy nagyhatalmi háború felfoghatatlan pusztítással járna, éppen ezért szükség van a megfontolt retorikára, annál is inkább, mert a fejlődő ország vált mára a többséggé.

A nap második panelje a jövő háborúja és a hibrid hadviselés témáit járta körül. A moderátor Dakota Wood, a The Heritage Foundation vendégkutatója volt, aki hadviselés jövőjéről tette fel a kérdést az orosz-ukrán háború tükrében. Az első felszólaló, Michelle Watson a magánszektor, azon belül is az Elon Muskhoz tartozó Starlink jelentőségét emelte ki, amely minden eddiginél nagyobb szereppel bír a háborúban. Azt is kifejtette, hogy a hibrid háború azt is jelenti, hogy nem redukálódik az élet bizonyos aspektusaira: kiterjed a társadalomra, politikára, kommunikációra, gazdaságra és ideológiákra is. Szerinte az információs hadviselés legalább annyira lényeges, mint a hagyományos katonai területek.

Gabriel Elefteriu az űrről és annak geopolitikai és stratégiai megközelítéseiről beszélt. Napjainkban is kulcsfontosságú szereppel bír akár a pénzpiacok, a kommunikáció vagy a klimaváltozás monitorizálására vonatkozóan, és jelentősége a következő évtizedekben csak növekedni fog. Végül visszacsatolt az előző panelbeszélgetésben elhangzottakra azzal, hogy kiemelte, Kína is vezető szerepre törekszik az űrben.

A panelbeszélgetés utolsó felszólalója, David Betz egy meglehetősen borús és pesszimista jövőképet mutatott be. Szerinte a Nyugat civilizációs ciklusának az utolsó fázisában van, ezáltal a közeljövőben elképzelhetők a polgárháborúk és véres forradalmak is. Szerinte a Nyugat hanyatlása több mutatóban is fellelhető: a társadalmi tőkében, a kohézió gyengülésében és a fragmentáció erősödésében. A politikai polarizáció meglátása szerint megakadályozza, hogy egyáltalán konszenzus alakuljon ki bizonyos kérdésekben, a társadalmakban pedig eltűnik a nemzettudat fogalma, mint az identitás egyik elsődleges forrása. Végül, de nem utolsó sorban kiemelte, hogy elképzelhető a jövőben a ,,mocskos háború” térnyerése, amely nem ismer korlátokat, és jellemzői leginkább az 1970-80-as évek argentin belpolitikájának állapotához hasonlíthatók.

A pénteki nap második felének paneljei a globális Dél ukrajnai háborúhoz való hozzáállásáról, illetve a globális demográfiai folyamatok geopolitikára való hatásairól szóltak. A globális Déllel kapcsolatban C. Raja Mohan Indiáról, Dr. Michael Doran a Közel-Keletről, Kelechi Kalu professzor pedig Afrikáról osztotta meg a gondolatait. C. Raja Mohan elmondta: India alapvetően igyekszik el nem kötelezett külpolitikát folytatni, ezt tükrözik állásfoglalásai is az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Kína agresszivitása azonban megrémíti Új-Delhit. Mivel az oroszok egyre jobban Peking felé sodródnak az ukrajnai háború miatt, Indiának hamarosan nem lesz más választása, mint hogy a nyugati hatalmakkal építsen szorosabb szálakat.

Michael Doran ezzel szemben gyengülő amerikai jelenlétet festett le a Közel-Keleten. Elmondta: Irán stratégiai csapásmérő erőinek a fenyegetésére az amerikaiak nem megfelelően reagálnak, nem segítenek az Öböl-országok elrettentő képességeinek a kifejlesztésében, csak a védelemre koncentrálnak. Ezért ezek az államok igyekeznek mind jobban kiépíteni kapcsolataikat Kínával, amely Irán mögött áll.

Kelechi Kalu professzor szintén csökkenő nyugati befolyást festett le Afrikában, elsősorban arra koncentrálva, hogy a földrész országai milyen történelmi sérelmeket szenvedtek el Európától. Ezt összekötötte azzal, hogy a modern Afrika országai vonakodnak Európa igényeinek megfelelő külpolitikai álláspontokat elfoglalni, esetünkben az ukrajnai háborúval kapcsolatban.

A globális Dél helyzete után a demográfiai kérdésekre helyeződött a hangsúly a következő panelben. David Coleman, az Oxfordi Egyetem emeritus professzora bemutatta, hogy a fejlett világban erőteljesen csökken a termékenységi arányszám évtizedek óta. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ez erős bevándorlási hullámmal párosul. Összességében így a Nyugat demográfiai összetételének gyökeres átformálódására lehet számítani a következő évtizedekben.

Coleman professzort követően Anna Elisabeth Moutet francia újságíró elmondta, hogy a migrációs helyzet ma már komoly figyelmet vonz Franciaországban, olyannyira, hogy a következő választásokon már egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül.

Mostafa Rezrazi, marokkói kutató a problémák felvázolása után a kérdések egészen új jellegére mutatott rá. Kiemelte: az integrációs problémák nem kezelhetőek a hagyományos módokon, amikor a fiatalok leginkább az online térben tájékozódnak.

James Carafano, a Heritage Foundation elnökének vezető tanácsadója előadásában kiemelte: a migráció serkentése, elfogadása elavult megoldás. A menekülőknek inkább helyben kell segíteni, előmozdítva boldogulásukat szülőföldjükön. A fejlett világ demográfiai problémáinak megoldásához inkább a hagyományos családmodell segítésére, támogatására van szükség, amelyet szerinte a nyugati társadalmakban ma támadnak. Felhívta a figyelmet: ha a korlátok nélküli migrációnak nem szab gátat a világ, rosszindulatú vezetők bármikor alkalmazhatják a „migrációs fegyvert” mint tette azt Fidel Castro az 1980-as évek elején, vagy akár Lukasenka elnök 2021-ben a lengyelek ellen.

Danube Institute

2023.09.27.