Az ellenglobalizáció és Kína külpolitikája

Danube Institute

Április 17-én, a Lónyay-Hatvany villában megtartott, Az ellenglobalizáció és Kína külpolitikája című előadás meghívottja Yan Xuetong, a Tsinghua Egyetem világhírű politológia professzora és az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének dékánja volt. Miután felvázolta álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként látja Kína és az USA viszonyát, illetve a világ többi, kisebb gazdasági potenciállal rendelkező ország pozícióját, a professzor Dr. Eric Hendriks, a Danube Institute vendégkutatója és Dr. Eszterhai Viktor, a Lukács János Stratégiai és Politikai Intézet tudományos munkatársa kérdéseire, felvetéseire válaszolt.

Yan Xuetong professzor előadását az ellenglobalizáció (counter-globalization) fogalmának definíciójával kezdte, majd azon elképzelése mellett érvelt, hogy a világ politikai-gazdasági értelemben egy bipoláris felosztás felé halad, aminek legfontosabb aktorai Kína és az Egyesült Államok lesznek. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez még nem jelent hidegháborús állapotot. Véleménye szerint a hidegháború egy történelmi korszak volt, nem pedig a világpolitika bizonyos működési formája, amelynek feltételei időről időre adottá válhatnak.

“A hidegháború után olyan helyzet állt elő, melyben a nagyhatalmak közötti együttműködés drámaian megnőtt – sokkal gyorsabban halmozták fel a vagyont, mint korábban bármikor. Húsz év alatt az emberek több vagyont halmoztak fel, mint elődeik száz év alatt” – mondta Xuetong.

A professzor ezt követően bemutatta azokat a fontos eseményeket, és a nyugati érdekszférában végbement azon ideológiai változásokat, amelyek miatt jelenleg már nem lehet globalizációs korszakról beszélni. A Brexit és az USA protekcionista külkereskedelme rávilágít arra, hogy a nyugati hatalmaknak már nem érdekük saját ideológiájukat más országokban terjeszteni, ahogy azt a hidegháborút követő időszakban tették. Egyben kiemelete, hogy ez Kínának sem érdeke, hiszen külpolitikájának egyik alappillére az el nem kötelezettség elve.

Yan Xuetong professzor külön felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a digitális tér előretörése más körülményeket teremt, mint amelyek az előző történelmi korokban adottak voltak. Elmélete szerint ez azért is egy radikálisan új helyzet, mert a felhalmozott információ mennyisége – megfelelő szintű feldolgozottság és elemzés esetén – egyenesen arányosan nő az általuk termelt vagyonnal, más szóval végtelen erőforrásként funkcionál. Ez semmilyen más nyersanyagról nem mondható el.

A professzor véleménye szerint Kína akkor válhat a globalizáció utáni kor nyertesévé, ha ezt felismeri, és éppen ezért gondolja azt is, hogy a szuperhatalomnak nem áll érdekében saját ideológiáját a világ más részein terjeszteni. A két pólus közötti versengést leginkább a technológiai fejlődésben látja, valamint abban, hogy Kína és az Egyesült Államok is értékesíteni tudják legújabb technológiáikat a különböző piacokon.