Minden konzervatív megújulás mögött áll egy sikeres nő

A kutató előadását annak bemutatásával kezdte, hogy a jobbközép, konzervatív gondolkodásúak – engedve egyfajta kényszernek – miként hódoltak be a nyugati ideológiáknak. A nyugati ideológia a leglátványosabban az angloszférában érvényesült, Ausztráliában például a konzervatív családi értékeket hangoztató politikusokat megrágalmazták, egyes esetekben pedig (mivel a hagyományos nemi szerepek és a család védelmezése szélsőséges álláspontnak számít) még a pártból is kizárták őket.

Starkey ezt követően egy még égetőbb problémára, a „declinista irodalom” és a kultúrharcok kérdésére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a „wokeizmus” az igazság és a felvilágosodás hagyományának öröksége elleni támadás, mely elvonja a figyelmet az úgynevezett ,,valódi politikáról”, például a gazdaságról és a geopolitikáról. Ezekben a háborús időkben azonban a világnak épp arra lenne szüksége, hogy a politikusok ezeket a kulcsfontosságú területeket helyezzék a középpontba. Starkey szerint a Nyugat problémái mélyre nyúlnak, így nehéz változtatni az utóbbi évek narratíváján. Véleménye szerint a változtatást azzal kellene kezdeni, hogy visszaszerezzük a valóságot, ehhez pedig igazoltan a nőkre van szükség. Lana Starkey előadása végén kiemelt néhány, a konzervativizmus erősítésében jelentős szerepet játszó női politikust, például Giorgia Melonit Olaszországban, Marine Le Pent Franciaországban és Isabel Díaz Ayusot Spanyolországban. Ezek a nők, és az egyre növekvő számú politikus nőtársaik, valamint a prominens női aktivisták eddig igencsak sikeresnek bizonyultak. Csoportjaik egyre inkább a politikai fősodor részévé válnak, mely komoly félelmeket kelt a baloldalban. Munkájuk jelentős hatást gyakorol a konzervatív napirend meghatározásában is. Starkey előadása végén úgy fogalmazott: amit és ahogyan ezek a nők a politikai életben tesznek, a konzervatív megújulásnak is pontosan azt kellene követnie.