Összefoglaló Shatter Barriers-Ignite Change – Free Market Road Show 2024 nemzetközi konferenciánkról

Az első, „The Coming Digital Euro: A Double-Edged Sword?” című panelbeszélgetésben Dr. Barbara Kolm, az Austrian Economic Center alapítója és igazgatója és Dr. Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai eszközökért, pénzügyi stabilitásért és devizatartalék-kezelésért felelős ügyvezető igazgatója beszéltek a digitális pénz bevezetésről, az euró globális szerepéről, valamint arra is kitértek, hogy a közelgő európai parlamenti választások milyen hatással vannak a digitális euró bevezetését támogató intézkedésekre.

Dr. Barbara Kolm előadását azzal nyitotta, hogy teljes mértékben ellenzi a digitális jegybankpénzt: „Nem a Központi Bank dolga, hogy ezt működtesse, semmi köze ennek a Green Dealhez”. Hozzátette, hogy a privát digitális módja pénzünk tárolásának, mint például a BitCoin, teljesen más, mint egy Központi Bank által kibocsátott rendszerben való elhelyezése. Véleménye szerint a digitális fizetőeszközök kibocsátására a verseny ösztönzi a különböző online felületeket, mint például a Facebookot. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az Európai Unió a pénzügyi innováció és az inkluzivitás miatt szeretne kibocsátani digitális jegybankpénzt. Kifejtette, hogy a pénzügyek eddig is gördülékenyen lebonyolíthatóak voltak, nincs nyomós ok, amiért erre szükség lenne, továbbá aláhúzta a készpénz társadalmi szerepének jelentőségét.

Kolm kitért arra az érvre is, amelyet a digitális jegybankpénz mellett szoktak hangoztatni, úgymint a monetáris politikai autonómia biztosítása – az Európai Központi Bank az Egyesült Államokon és az Egyesült Királyságon keresztül végrehajtott tranzakcióktól független legyen – ugyanakkor viszont megkérdőjelezhető, hogy ez a rendszer nem sértené-e az egyéni jogokat.

Dr. Banai Ádám ügyvezető igazgató a digitális jegybankpénzről szólva elmondta, hogy a legnagyobb kihívás az anonimitás kérdése. Az embereknek rendkívül fontos, hogy a rendszer privát legyen, különben nem veszik igénybe. Banai kitért a kriptovaluta potenciális veszélyeire is a tradicionális eljárásokra, ugyanakkor leszögezte, hogy ez a digitális módszer drasztikus változásokat ölthet rövid idő alatt. Dr. Banai Ádám összefoglalásként kiemelte, hogy a pénzügyi rendszer rengeteget változott az elmúlt 10 évben, ezért megkérdőjelezhető a hagyományos banki rendszer szerepe a jövőben; várhatóan egyre több innovációs eljárás kerül bevezetésre majd.

A második, „Curing Economic Malpractice” című panelbeszélgetés során Dr. Richard Rahn, amerikai közgazdász, vállalkozó a globális eladósodottság problémájának témakörét vizsgálva megállapította, hogy az eladósodottság napjainkban mind állami, mind pedig egyéni szinten növekszik. Az államadósság finanszírozása kapcsán szó esett az állampapírok fontosságáról, valamint a GDP globális eloszlásának változásáról, és ezen keresztül Kína feltörekvéséről.

Mindezt kiegészítette Dr. José Piñera, a Nemzetközi Nyugdíjreform Központ alapítójának és elnökének előadása a rejtett államadósságokról, ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy az államok adóssága valójában jóval nagyobb, mint azt az első kézből kapott adatok alapján gondolnánk.  Arra is rámutatott, hogy Európában a nyugdíj attól függ, hogy mennyi az adott állam megtakarítása, így a nyugdíjfinanszírozás nem mondható stabilnak. A professzor szerint bizonyos értelemben mindannyian az állami és a személyes megtakarításainktól függünk.

Stephen Klimczuk-Massion, a CANZUK International tanácsadó testületének tagja Kanada és Ausztrália között vont párhuzamot. Véleménye szerint néhány kulturális különbségtől eltekintve a két állam számos ponton hasonlít egymásra, így a közlekedésben, az oktatásban, a bankrendszerek felépítésében vagy az ellátáslánc-menedzsmentben.

Az esemény harmadik, “Utopian Quests vs. Shoals of Realities” című paneljának előadói, Dr. Krassen Stanchev, a Szófiai Egyetem professzora, Andrew Stuttaford, a National Review pénzügyi rovat szerkesztője és munkatársa és Dr. Alexander Tokarev, az America’s Free Enterprise University, Közgazdasági Tanszékének professzora annak elméleti lehetőségét boncolgatták, hogy miként lehet a szabad kereskedelmet fenntartani egy  protekcionista világgazdaságban, illetve kitértek arra is, hogy a zöld politika miként korlátozza az egyéni szabadságot.

Dr. Krassen Stanchev előadásában bemutatta, hogy az 1968-as forradalmakat követően egy fontos generációváltás történt Európa-szerte, ami a szabadságnak és az elnyomás elleni küzdelemnek egy új értelmezést adott. Véleménye szerint ez Nyugat-Eeurópában egy erősödő indvidulaista felfogást jelentett, míg a vasfüggöny másik oldalán az emberek a kultúrán és a művészeten keresztül próbálták rendszerellenességüket megélni. Ez egy hallgatólagos elfogadása volt a diktatúrának, amiért cserébe az elnyomó rezsimek némi önkifejezési szabadságot engedtek a szocialista országokban. Ezt a felfogást az a generáció váltotta fel, amely a 89-es eseményekben aktívan részt vett. Ők már a gazdaság terén is komoly változásokat igyekeztek elérni. Véleménye szerint azért fordult később sok korabeli forradalmár az Európai Unió ellen, mert számukra a centralizált gazdaság és intézményes működés jelenti a legnagyobb politikai kihívást.

Andrew Stuttaford beszédében azon álláspontjának adott hangot, miszerint a zéró karbonkibocsátás elérése 2050-re megvalósíthatatlan cél, és a különböző zöldmezős beruházások nem fogják orvosolni azokat a globális problémákat, amelyeket hivatottak lennének megoldani. Rámutatott arra a tényre is, hogy hasonló kormányzati intézkedések csak az angolszász világban és Európában léteznek. Ázsiában és Afrikában, ahol a legnagyob a környezetszennyezés, nem fognak ilyen törvényeket foganatosítani, így a nyugati országok versenyképességünket maguk számolják fel.

Dr. Alexander Tokarev véleménye szerint a szabad kereskedelem és a gazdasági indíttatású migráció egy lényeges ponton különbözik: üzletet csak akkor köthetünk valakivel, ha mind a két fél beleegyezését adja, míg valaki elmehet egy olyan régióba, ahova soha senki nem hívta. Akarhatunk kereskedni valakivel a nélkül, hogy azt szeretnénk, hogy a szomszédunk legyen. Ugyanakkor kitért arra is, hogy az állam feladata nem a gazdaság szabályozása, hanem annak a garantálása, hogy a kereskedelem biztonságos körülmények között történjen.  Továbbá elmondta, hogy csakis a magántulajdon képes megakadályozni a tömeges migrációt, hiszen ebben az esetben megvan a jogunk arra, hogy a saját tulajdonú ingatlanainkon olyan egyezségeket kössünk az ott tartózkodókkal, amilyeneket szeretnénk. Ezzel szemben egy szocialista államban a központi bürokrácia dönti el, hogy kinek mire van joga, és ki milyen szolgáltatásokat vehet igénybe.

Danube Institute