Katar az utóbbi években veszélyes kötéltáncba kezdett az Egyesült Államok és Irán között. Eddig azonban úgy tűnik, hogy az apró öbölmenti ország sikeresen veszi az akadályokat és alakít ki barátságos kapcsolatot mindkét oldallal. Ezt látva könnyen lehet, hogy további térségbeli országok követik majd Doha példáját. Minderről Danielle Pletka értekezik a Foreign Policy hasábjain.
A cikk kiemeli, hogy Katar kulcspartnere az Egyesült Államoknak a térségben, hisz egy létfontosságú bázis is az ország területén található, illetve a két ország katonai szempontból szoros szövetségese egymásnak.
Mindezt úgy, hogy a katari vezetés aktívan támogatja és otthont ad annak az Al Jazeera nevű arab és angol nyelvű hírcsatornának, amelytől olykor nem állnak távol a nyíltan Izrael-és Amerika ellenes hangok sem.
Emellett a dohai rezsim baráti kapcsolatokat alakított ki a szomszédos Iránnal, s több terrorszervezet tagjának ad menedéket, elég csak az afgán talibánra gondolni. Katart az évek alatt a regionális hatalmak pont ezért a hintapolitikáért már próbálták „megbüntetni”, de ezt a törekvést még sohasem koronázta siker.
A lap szerint az utóbbi ciklusok egyre megbízhatatlanabb washingtoni politikája miatt több más térségbeli ország is követheti Katar példáját.
Ennek kezdetét az Obama-adminisztrációra datálják, amikor is az USA fokozatosan fordult el a régió felől és helyezte át a hangsúlyt Kína ellen Ázsia nyugati felébe. Egy újabb lökést a Trump elnöksége alatt tető alá hozott Ábrahám-egyezmények jelentették, amelyek az USA védelmi ernyőjét az izraeli kapcsolatok rendezésével kötötték össze. Ez (akkor) teljesen elfogadhatatlan volt a térség legtöbb államának. Most pedig úgy látják, hogy az új Biden-adminisztráció sem állna melléjük feltétlen.
Az USA visszaszorulását és pozíciói gyengeségét a térség egyik regionális hatalma, Irán természetesen ki is használta/használja.
Ennek megakadályozásában mindig is Szaúd-Arábia volt az első, de a különböző feltartóztatási politikák kudarcot vallottak a lap szerint, példaként megemlítve a Katar elleni embargót vagy a jemeni beavatkozást. A kudarcok után Rijádban is belátták, hogy változás kell, s emiatt ők is igyekeznek barátságosabb kapcsolatokra törekedni mind Teheránnal, mind Moszkvával, sőt még Pekinggel is. Az új együttműködések ékes példája, hogy az Egyesült Arab Emirátusok nemrég kínai harci repülőgépeket vásárolt, vagy hogy Szaúd-Arábia otthont fog adni egy kínai rakétagyártó üzemnek.
Úgy tűnik tehát, hogy az USA gyengesége összehozza a korábbi ellenfeleket és ellenségeket a térségben.
A Biden-adminisztráció pedig nem mondhatja el, hogy mindez nem az ő hibájuk.
A térség országai ugyanis gyanakodva figyelik, hogy azt a John Kerry-t ültették egy igen magas kormányzati pozícióba, aki anno külügyminiszterként tető alá hozta az iráni atomalkut, s mindvégig ellenséges volt a szunnita országokkal szemben. Egyes helyi vezetők szerint a Biden-kormányzat környezetvédelmi felelőseként Kerry arra használja majd ki a pozíciót, hogy az olajtermelő helyi országokat tönkretegye és gyengítse a nemzetközi pozíciójukat. Úgy tűnik, hogy Washingtonban az új elnök valóban máshová helyezné át a külpolitikai hangsúlyt. Az elődjeivel ellentétben a Biden-adminisztráció azonban nagyon hamar és nagyon könnyen csinál a saját korábbi szövetségeseiből ellenfelet. Pekingben pedig mindezt csak csendben nézik, de a kínai vezetők ezek után valószínűleg már csak egy pezsgőt kérnek.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
