Blog

A neo-merkantilizmus válthatja fel a nyugati, globalizációpárti gazdaságpolitikákat

Az elmúlt évek gazdasági-társadalmi-politikai válságai – így a Covid-19 és az orosz-ukrán háború is – rámutattak a nemzetközi rendszerben kialakult egymásrautaltságra, amelynek kiváltó oka a hidegháborút követően beinduló hiperglobalizáció. Az Egyesült Államokban inkább Kína felemelkedése, míg…

Az elmúlt évek gazdasági-társadalmi-politikai válságai – így a Covid-19 és az orosz-ukrán háború is – rámutattak a nemzetközi rendszerben kialakult egymásrautaltságra, amelynek kiváltó oka a hidegháborút követően beinduló hiperglobalizáció. Az Egyesült Államokban inkább Kína felemelkedése, míg Európában inkább az ukrajnai invázió következtében került középpontba a nemzeti gazdaságok rezilienciájának kérdése. Federico Steinberg a Center for Strategic and International Studies, valamint a Royal Elcano Institute kutatója a neo-merkantilizmus előretörésének okait és következményeit elemezte.

Ahogy korábban is írtunk róla, a hidegháború óta bekövetkezett hiperglobalizáció struktúrái az elmúlt évek eseményeinek köszönhetően mélységükben átalakulnak.

Ezen krízisek előtérbe helyezték azt a nézetet, miszerint a gazdasági prosperitás szorosan összekapcsolódik az államok katonai, ipari, pénzügyi, valamint technológiai erejével, és ennek előmozdításához az egyik legfontosabb eszköz a kereskedelmi politika.

Bár a merkantilizmus és az azzal járó protekcionizmus a liberális iskola szerint „irracionális, elavult, és szűklátókörű”, korunk körülményei mégis a hasonló gazdasági megoldásokat mozdítják elő.

A globalizáció különböző központjai közötti fragmentáció komoly következményekkel jár, hiszen az egymásrautaltság mértéke magas.

Ezt jól példázzák az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok is. Míg az Unióban az energiaárak növekedtek gyors ütemben a Moszkvától való függőség következtében, Oroszországban a technológiai ipar (például autógyártás és a hadiipar) szenvedett el nagy veszteségeket a szankcióknak köszönhetően megszűnő európai export miatt.

Az energiabiztonság, valamint az ehhez szükséges autonómia, illetve az ellátási láncok ellenállóképessége tehát kulcskérdésekké válnak a jövő kereskedelmi politikáját illetően.

Ennek megfelelően a világgazdaság legnagyobb szereplői is ezen tendenciákhoz igyekeznek alkalmazkodni. Steinberg szerint Kína már évek óta a neo-merkantilista stratégiát használja gazdasági befolyásának kiterjesztésére az ázsiai kontinensen, illetve azon túl. Ezen felül hasonló politika van kialakulóban az Egyesült Államokban is, különösképp Joe Biden hivatalba lépése óta.

Az amerikai gazdaságpolitikát az elmúlt időszakban leginkább a CHIPS and Science Act, illetve az Inflation Reduction Act határozta meg, amelyek merkantilista jegyeket hordoznak magukban. Az előbbi leginkább az amerikai technológia exportjának korlátozására fókuszál – amely különösen fontos a Kínával való versenyfutás kontextusában – utóbbi pedig a zöldenergiában és az ellátási láncok rezilienciájában játszik nagy szerepet. Mindeközben Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, illetve Janet Yellen pénzügyminiszter többször hangsúlyozták, hogy a munkahelyteremtést tekintik a külső gazdasági sokkok elleni védekezés leghatékonyabb módszerének.

Mindez azonban az Európai Unió számára nagy kihívást jelent, hiszen annak alapja a szabadkereskedelem. Ennek ellenére az állami beavatkozás, különösképp a 2008-as gazdasági krízis, valamint a bankrendszer jelenlegi válságtünetei mellett, újra visszanyerheti legitimitását.

Ezzel párhuzamosan – Steinberg véleménye szerint nem a globalizáció megszűnéséről, inkább annak kockázatmentesítéséről beszélhetünk.

Éppen ezért a protekcionista intézkedések főképp a stratégiailag fontos ágazatokat érintik, ideértve például az energiaszektort. Ezzel szemben az alapvető javakkal való kereskedelem továbbra is megmarad a globális szinten, mert a fejlett és fejlődő országok közötti árkülönbségek is ezt tartják indokoltnak.

Összefoglalva tehát a neo-merkantilista pillanat, amit Steinberg középpontba helyez, nem jelent egyet a globalizáció leépülésével, csupán annak átalakulását jelzi.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon