A multikulturalizmus gyengülése és a nacionalista populizmus növekedése a poszt-szekuláris korszak hajnalát jelenti. A toleranciát és a befogadást elutasító nacionalista-populista mozgalmak növekvő száma és mérete a jobboldalon, illetve a multikulturalizmus által előidézett rendszerkritikák a szekuláris társadalmak összeomlását idézik elő – írja Stephen Turley az Imaginative Conservative oldalán megjelent elemzésében.
A régi establishment média tudatosan világi, „szekuláris” nézőpontból mutatja be folyamatosan a világban zajló folyamatokat, miközben az embereket két csoportba sorolja: ez első csoportot szerintük azok alkotják, akik a liberális és racionális szemüvegen keresztül látják a világot; míg a másik csoport tagjai − szerintük − a világi látásmódot elutasítva a szó szoros értelmében véve irracionális és elnyomó világképpel rendelkeznek. Így a különböző establishment médiumok és sajtótermékek nagymértékben képtelenek megérteni és kapcsolatot létesíteni a nem szekuláris életfelfogásokkal.
A szekuláris világnézet dominanciájának csökkenése lehet Donald Trump győzelmének legfontosabb tényezője. „Ami most kezdődik, az a tudományos élet kiemelkedő egyéniségei által poszt-szekuláris társadalomnak nevezett korszak.” Ez a társadalom a szekularimus két tartópillérét bontja meg: a tudományos racionalizmust és az egyéni autonómiát. Turley meglátása szerint a poszt-szekuláris társadalomban a vallás növekvő befolyása és a vallási értékek közéletben való előtérbe kerülése figyelhető meg. Ennek jelei láthatók többek között az orosz ortodox egyház meghatározó politikai, erkölcsi és kulturális erőként való felemelkedésében Oroszországban, valamint a kínai hivatalnokok életében a konfuciánus filozófia újjáéledésében.
Az Egyesült Államokban hasonló folyamatok zajlanak le a szekuláris értékrendszert megjelenítő multikulturalizmus és a politikai korrektség összeomlásával. A multikulturalizmus a fogyasztás-orientált egyének kulturális identitásának sokféleségén alapszik, ahol egyetlen kultúra sem kerül domináns pozícióba. A szerző a politikai korrektséget azon kormányzati politikai irányelvek összességeként definiálja, amelyek révén az állam bizonyos kulturális vagy etnikai csoportokat más csoportok rovására előnyben részesít.
Turley úgy látja, a politikai korrektségen alapuló multikulturális világszemlélet sok tekintetben a szakadék szélén táncol. Egyrészről azért, mert egy keményvonalas bevándorlás-ellenes előterjesztés elsöprő többséggel nyert. Másrészt a baloldalon a multikulturalizmus „balkanizációja” figyelhető meg. A toleranciát és a befogadást teljes mértékben elutasító nacionalista-populista mozgalmak növekvő száma és mérete a jobboldalon, illetve a multikulturalizmus által előidézett társadalmi hasadások eredményezik a szekuláris társadalmak összeomlását.
A nemzeti érzelmek felé fordulás maga után vonja a történelmi vallások és erkölcsi értékek újraerősödését. A helyi és nemzeti identitásokat fenyegető, globalizált szekuláris folyamatok arra ösztökélik a társadalmakat, hogy újra megerősítsék az olyan kulturális öntudatot kifejező jelképeket, mint a nyelv, a szokások, a hagyomány és a vallás.
Az Imaginative Conservative szerint az USA-ban is láthatóak a polgári vallás újrafelfedezésének nyomai. Ennek alátámasztására Trump egy Maine-ben elmondott kampánybeszédének részletét idézi, melyben az akkor még elnökaspiráns Trump az „egy nép Isten alatt” kifejezést használta. Meg kell érteni, hogy ez pontosan a vallás újbóli felfedezése, amely a nemzeti érzület befolyásának növekedésével jár együtt – hangsúlyozza írásában Turley.
Ennélfogva úgy tűnik, hogy a multikulturalizmus gyengülése és a nacionalista populizmus növekedése a poszt-szekuláris korszak hajnalát jelenti. A szórványos tüntetések ellenére Trump elnökké választása a politikai korrektség kudarcát jelzi a széles néptömegek számára. , zárja gondolatait a szerző.
Szemlézte: Árpási Botond
