Miért kell Ausztráliának és Indonéziának egyre inkább közelednie egymáshoz? Ezt a kérdést járja körül Ross B. Taylor a The Diplomat oldalán megjelent írásában.
Ausztráliára jelenleg két teher is nehezedik: egyrészt ott van Kína és az egyre romló kínai–ausztrál kapcsolatok, melyek gazdasági szempontból áshatják alá az országot; másrészről pedig ott van az a tény is, hogy a világ vezető hatalma, az Egyesült Államok politikai vezetése pillanatnyilag teljesen kaotikusan kezeli a világjárvány alakította helyzetet. Ezek elegye pedig szükségszerűen eredményezi azt, hogy Ausztráliának elengedhetetlen valamilyen más, alternatív módon is megerősítenie önmagát.
Miért pont Indonézia? Kína egyre csak tör előre a Dél-kínai-tengeren és válik folyamatosan agresszívebbé és harciasabbá. És ez az, ami elsősorban arra buzdítja Ausztráliát és Indonéziát, hogy közeledjenek egymáshoz, mélyítsék el már amúgy is létező kapcsolataikat, ezzel ugyanis mindkét állam saját biztonsági zónáját erősíthetné és növelhetné meg, amely azért kulcsfontosságú, mert Kínával egyedül semelyik sem bírna el. A nemrégiben életbe lépett IA-CEPA kereskedelmi egyezmény egy kiindulópontként szolgálhat a két ország közti elmélyített együttműködésben a világjárvány utáni világban; abban a világban melyben Ausztráliának és Indonéziának is célja lesz a térség biztonságának és fenntarthatóságának garantálása.
Jelenleg persze úgy tűnik, hogy a fokozottabb együttműködés nehezen indulna be, mivel míg Ausztrália relatíve jól küzd meg a koronavírus járvánnyal, Indonéziában ennek pont ellentétének lehetünk tanúi: a hivatalos statisztikák egyáltalán nem reprezentatívak, mivel a tesztelések száma a lakosság számához viszonyítva igen alacsony, nem beszélve arról, hogy az országban a szegénység már hosszú ideje az alapvető gazdasági problémák szerves részét képezi.
Napjaink Indonéziájában megközelítőleg 26 millió fő él napi kevesebb, mint 1,30 dolláros jövedelemből, míg másik 60 millió ennél csupán kicsivel többől. Itt az egyszerű gazdasági segélycsomagok nem fognak átütő eredményeket elérni, egyértelmű, hogy most Indonéziának segítségre van szüksége, és a hosszú távú – közös – érdekeket szem előtt tartva ez a segítség igenis lehet Ausztrália – a Kína által felajánlott segítséget Indonézia bizalomhiányból és szkepticizmusból fakadóan élből elutasítja.
Összefoglalva, a Covid-19 utáni világban a térség biztonságának fenntartása érdekében elképzelhető egy ilyen szorosabb ausztrál–indonéz együttműködés, amivel – a gazdasági kooperáció mellett – a katonai és védelmi kapacitások növelése és bebiztosítása is elérhető lenne.
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
