Blog

Európa felbomlani látszik

Aki ismeri Európa történetét tudja, hogy a kontinens esetenként beleesik a populista erők csapdájába. Európa küzdelme az illiberális érzületek ellen valószínűleg akkor is fennállna, ha Oroszország nem avatkozna be a nyugati államok ügyeibe. „Viszont az biztos, hogy Európa csak akkor egységes, szabad…

Aki ismeri Európa történetét tudja, hogy a kontinens esetenként beleesik a populista erők csapdájába. Európa küzdelme az illiberális érzületek ellen valószínűleg akkor is fennállna, ha Oroszország nem avatkozna be a nyugati államok ügyeibe. „Viszont az biztos, hogy Európa csak akkor egységes, szabad és békés, ha a revizionista, harcias moszkvai rezsim nincs jelen az európai kontinensen” – írja a Politicóban megjelent cikkében James Kirchick.

Kirchick megfogalmazása szerint Európát jelenleg olyan populista mozgalmak „keserítik meg”, mint a francia szélsőjobboldali Front National, a posztkommunista német baloldal és az olasz 5 Csillag Mozgalom pártja. Bár a politikai palettán meglehetősen különböző pontokon helyezkednek el, az euroszkepticizmus, az uralkodó elit megvetése, az Egyesült Államok iránti ellenszenv és az orosz pénzbeli támogatások összekötik őket.

A régóta fortyogó nacionalizmus, az eurozóna tervezési hiányosságai, az európai közös kül- és biztonságpolitika terén a konszenzus hiánya és a bevándorlók integrációs nehézségei sodorták a kontinenst a jelenlegi krízisbe, amelyet Oroszország a befolyásával és a sajátos módszereivel elmélyíteni igyekszik. Épp akkor, amikor Európának egységre lenne szüksége, az Egyesült Királyság kilépne az Unióból és a fő szövetségese, az Egyesült Államok egy olyan elnököt választ, aki szoros kapcsolatokat építene ki Oroszországgal.

Európa felbomlani látszik Kirchick szerint. Azon liberális értékek, amelyek alapján az euro-atlanti közösség működik, jelentőségüket veszítik és az országok hátat fordítanak az európai integrációnak. Európa átalakulása protekcionista és nacionalista kormányok térnyerését vetíti előre. „Ha ez valóban bekövetkezik, akkor az európaiak érzéketlenségének, a távol maradó amerikaiaknak és az orosz ellenszenvnek lesz köszönhető”.

Oroszország viszont nem a hidegháború eszközeit választja, hogy újra teret nyerjen Európában. Az Egyesült Államok és Európa politikai életébe avatkozik be annak reményében, hogy olyan kormányokat segít hatalomra jutni, amelyek Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szavaival élve egy „nyugati világrendet meghaladó korszakot” támogatnának.

A „Gerasimov-doktrínaként” elhíresült, orosz szakmai folyóiratban megjelent írás szemléleti legjobban a Kreml taktikáját. A doktrína szerint „aszimmetrikus”, „hibrid” hadviselést kell alkalmazni az ellenséggel szemben. Ilyen módon sikerült Oroszországnak megragadnia Krímet.

További központi eleme a hibrid hadviselésnek a dezinformációk terjesztése. A nyugati közösség számára érzékeny témákra felépített narratívák, mint az iraki háború, a 2008–as gazdasági válság és a lehallgatási botrányok növelik az Amerika-ellenes hangulatot ez európai országokban. A döntéshozókat úgy igyekeznek befolyásolni, hogy korrupt nyugati vezetőkről számolnak be, amelyek rejtélyes vállalatok és az Egyesült Államok globális hegemón törekvéseit támogatják. Ezek a hamis hírek aztán a közösségi médián keresztül terjednek egy tág ideológiai spektrumon, egyesítve a globalizációellenes baloldalt és a jobboldali tradicionalistákat. Kirchick szerint „Oroszország igazság elleni küzdelme azért válik olyan ominózussá, mert átlépi az ideológiai határokat”.

Eközben Oroszország hadi kiadásai is rohamosan növekedtek. Putyin 17 éve tartó vezetése alatt 20-szorosára növekedtek Oroszország védelmi kiadásai és a fegyveri beszerzések 60 százalékkal nőttek csak 2015–ben. A fizikai felkészültséghez a Kreml egyre offenzívabb retorikája is társul. Így például orosz tisztségviselők meglehetősen nagy nyugalommal beszélnek nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségéről.

Bár egyre többen megkérdőjelezik hidegháború után létrejött liberális rendet és fontos is ennek felülvizsgálata, de „az alapvető értékeket nem kell újra gondolnunk” – írja Kirchick. A protekcionizmus rossz és a NATO a béke alapköve.

Az orosz befolyás elleni küzdelem viszont könnyebb volt, amikor az orosz pénzt és álhíreket feltartóztatta a vasfüggöny, és a bipoláris világ ideológiai küzdelmei sem voltak olyan összetettek mint manapság. Az előző generáció módszereit leváltva Oroszország új eszközökre váltott. „Ismét át kell vészelnünk egy generációs ideológiai küzdelmet, megvédeni magunkat az önpusztítástól és védelembe szállni a liberális értékek és a nyitott társadalom védelme érdekében” – zárja a cikket Kirchick.

Szemlézte: Daam Alexandra