„Amerika nem csupán rendszeresen kereste a »legyőzni kívánt szörnyeket« a világban a történelem során, de tette ezt sokszor azzal a szándékkal, hogy saját kudarcairól a lehető legjobban elterelje a figyelmet” – írja Mark Perry a National Interest hasábjain.
Mi jöhet még? Most úgy tűnik, az Egyesült Államok és Kína gazdasági háborúja után – vagy amellett – egy, a két nagyhatalom között zajló szóváltásokkal és összeesküvés-elméletekkel megtűzdelt „háborúba” is belecsöppentünk: a koronavírus januárban tört be az Egyesült Államokba, és mint sokan mások, az amerikaiak sem voltak megfelelően felkészülve egy ekkora horderejű világjárvány kezelésére, és lényegében ez a felkészületlenség volt az, ami az összeesküvés-elméleteken alapuló támadások sorozatát zúdította a világra.
Vajon tényleg biológiai fegyver az új koronavírus? És ha igen, ki fejlesztette ki és pontosan milyen szándékkal?
A koronavírus-járvány kialakulásával és elterjedésével kapcsolatos ujjal mutogatás Kína és az Amerikai Egyesült Államok között akkor kezdődött meg, amikor a korábban katonai hírszerzési területen szolgáló, egyébként biológiai fegyverek és konkrétan a kínai biológiai hadviselési program tanulmányozásával és elemzésével is foglalkozó, izraeli Dany Shoham a Washington Times-nak adott nyilatkozatában azt állította, valószínű, hogy a „démoni vírust” a Kínai Kommunista Párt megrendelésére a vuhani virológiai intézetben fejlesztették ki a kínai titkos biológiai hadviselés programjának keretében.
Később az Egyesült Államok a kínai politikai vezetés legkevésbé sem transzparens helyzetkezelését is egy Shohan feltételezését alátámasztó tényként kezelte. Innentől kezdve a jobboldali amerikai politikában a mai napig általánossá, a retorikában pedig folyamatossá vált a „kínai vírus” és a „Vuhan vírus” narratíva alkalmazása. Március közepére pedig egyre inkább tisztává vált, hogy a washingtoni adminisztráció is ezen nézetet osztja, ekkor ugyanis már Donald Trump is „kínai vírusként” utalt a világjárványra.
Kína persze nem az a passzív állam, aki az ilyet csak úgy szó nélkül eltűri, főleg olyan esetben, ha a rivális Egyesült Államokról van szó. A kínai vezetés amellett, hogy kimondottan negatív kritikával illeti az amerikai mentalitást, továbbá az USA vezetése által is közvetített – Kína álláspontja szerint a tényalapú megállapításokat erősen nélkülöző – üzenetet alapjaiban tagadja, előállt egy saját összeesküvé-elmélettel is, mely szerint az új koronavírus azután jelent meg először a kiindulópontnak számító Vuhan városában, miután 2019 októberében amerikai katonák is érkeztek vendégként egy ott megrendezett katonai programra.
A két fél között azóta is megy a folyamatos egymásra mutogatás, melyben egyik fél sem fogadja el saját álláspontjának gyengítését, viszont a másik tetteiről mindketten mint „nemzetközileg és morálisan romboló cselekedetről” beszélnek. Külső szemmel vizsgálva alapvetően egyik nagyhatalom viselkedése sem elfogadható, ugyanis jelenleg nem kis kockázatok lehetőségéről beszélünk, így az információ elhallgatása és az álhírek generálása és terjesztése is ugyanannyira súlyos és kockázatos tettnek minősül.
„Talán még sohasem volt akkora szükség a nemzetközi kooperációra, mint amekkora most van, azonban jelen állás szerint úgy tűnik, semelyik fél sem bizonyult ehhez megfelelő mértékben kompetensnek.”
A nemzetközi kooperáció hiányában annak problematikája is felmerül, hogy vajon kinek hihetünk. Melyik nagyhatalom mond igazat? Esetleg mindketten szándékosan félrevezetnek mindenki mást csupán azért, hogy ennek segítségével saját egyéb kudarcaikat leplezni tudják? Az ilyen félrevezetés célú összeesküvés-elméleteknél mindig azt kell észrevennünk, hogy csupán azért, mert pár részlet valamilyen oknál fogva egybevág, még nem kapunk egy logikailag helyes és helytálló következtetést. Az, hogy valamely állítást nem tudunk a rendelkezésünkre álló információk alapján megcáfolni, nem jelenti és nem is eredményezheti az alapállítás igazságát.
A koronavírus kapcsán pedig egy-két dolgot tudunk biztosan, melyekre az Egyesült Államok is támaszkodik: azt, hogy Vuhanban van egy labor és azt, hogy Vuhanban volt az első fertőzött. Azt is tudjuk azonban, hogy a vírus – közvetetten – a denevérektől jött, és hogy Vuhanban van egy állatokat is árusító piac, így tehát elég nehézkes a helyes és helytálló következtetés levonása.
Az amerikai Kína-ellenes összeesküvés-kampány mögött azonban nem csupán a konkrét logikai kapcsolatok hiányát lehet felfedezni, ezt lehet akár egy olyan adminisztráció és egy olyan ország reakciós termékeként is értékelni, mely ország elnöke szerint a szélmalmok rákot okoznak, a lopakodó repülőgépek teljesen láthatatlanok, és egy betegség pedig egyszerűen fertőtlenítőszer tüdőszövetbe fecskendezésével is orvosolható lenne.
Mindezek ellenére a Kína-ellenes narratíva megvalósulása és eredményei kimondottan sikeresnek mondhatók: a politikai célt elérte vele a washingtoni vezetés, Amerika ugyanis az egyébként már egy ideje tartó valódi háború helyett most lényegében csak egy „szócsatát” vív Kínával. Kérdés azonban, hogy egy olyan helyzetben, amikor az Egyesült Államoknak inkább a járvány helyi legyőzésével és a lakosság védelmével kellene foglalkoznia, nem lesz-e kicsit sok ez a „másik háború”.
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
