Egyre több helyen alakul ki az ellenállás a nyugati nemzetek körében a globalizációs törekvésekkel szemben. Patrick J. Buchanan korunk nacionalista fordulatáról szóló írását szemlézzük a The American Conservative oldaláról.
Robert Bartley, a Wall Street Journal egykori szerkesztője megszállott szabadpiac-párti volt: évtizedekig harcolt és lobbizott „Nyitott határokat!” jelszóval az alkotmány módosításáért. Bartley azt áhította, amivel az Egyesült Államok határainak eltörlése és a külföldiek és termékek beözönlése járt volna, és munkásságával következetesen képviselte hitét, miszerint a nemzetállamok kora lejárt.
Buchanan szerint Bartley szemléletének előzményei hosszú időre nyúlnak vissza. A szabad piac és a nyitott határok kultusza a 18. századi Nagy Britanniából ered, és azon belül is Richard Cobden nevéhez fűződik, aki nagyívű poszt-keresztény ideájával – és persze retorikai képességeivel – egészen hatása alá vonta korának elitjét.
1846. január 15-én a manchesteri Free Trade Hall-ban akkora tömeg gyűlt össze az előadására, hogy ki kellett pakolni a székeket a teremből. Cobden nagyhatású beszédében úgy fogalmazott: „Én már előbbre tekintek – és látom, hogy a szabad kereskedelem szelleme, mely úgy hat az erkölcs világában, mint gravitáció az univerzumban, összekapcsol embert az emberrel, félretéve a faj, a hit és a nyelv ellentétét, és az örökké tartó béke kötelékével egyesít bennünket!”
Így került Anglia az új utópia hatalma alá, szélesre tárva a piacait a világ előtt.
Amerika saját első nagy lépését a szabad kereskedelem, a nyitott határok és a globalizmus felé Kennedy és Johnson elnökök kereskedelmi terjeszkedésről, illetve a bevándorlásról szóló törvényei jelentették. A hidegháború végére azonban beindult a társadalmi ellenreakció. Az USA kereskedelmi deficitje százmilliós nagyságrendeket ért el, miközben sok millió törvényesen és illegálisan érkező bevándorló áramlott be évről-évre, fokozatosan átalakítva Amerika karakterét.
Az amerikaiak kezdtek rájönni, hogy a szabad kereskedelem kizsigerelte a nemzet gyártási alapját és a nyitott határok azt kezdik jelenteni, hogy elveszítik azt az otthont, amiben felnőttek – Buchanan úgy fogalmaz: ebben az életben nincs ennél nagyobb veszteség.
Így kezd el egyre több helyen kialakulni a nyugati nemzetek körében az ellenállás a globalizációs törekvésekkel szemben: ezt vehetjük észre Trump NAFTA-ellenességében, vámtörvényében és határkerítésében; a britek Brexit-jében, a lengyel, magyar és cseh nemzeti oldal győzelmében, az EU-ellenes pártok működésében szerte Európában, a skót, katalán és ukrán szecessziós mozgalmakban és Vlagyimir Putyin oroszországi sikerében.
Úgy tűnik, az európaiak elkezdték magukat őshonos népeknek tekinteni, akiknek az Öreg Kontinensére végzetes fenyegetést jelent az a több millió betolakodó, akik kétségbeesetten átkelnek a Földközi-tengeren, és elfoglalják hazájukat − fogalmaz Buchanan.
Kié lesz közülük a jövő? Ki fog vajon dönteni Nyugat sorsáról?
Patrick Buchanan azt látja az internacionalisták elvei fő gyengéjének, hogy az a vízió, amit kínálnak – a szabad kereskedelem, a nyitott határok és a globális kormányzás világa – csak racionális konstrukciók, nem pedig a tömegek szívét-lelkét megmozgató álmok.
Az emberek a családjukért, a hitükért és az országukért szállnak harcba – hányan ontanák vérüket a pluralizmusért és a sokszínűségért? Ki ragadna fegyvert és vállalná a hősi halált az eurozónáért és az EU-ért?
1914. augusztus 4-én a pacifista Német Szociáldemokrata Párt, Európa legnagyobb múltú és létszámú szocialista pártja megszavazta a császári felhatalmazást, hogy hadat üzenjen a franciáknak és az oroszoknak. Ha az országról volt szó, a német szocialisták előbb voltak németek, és csak aztán szocialisták – a patrióta érzelmek erősebbek bármi ideológiánál.
Buchanan végezetül Dean Achesont idézi, aki szerint milliók nyugatra hívása, azok a jelenségek, mint a nyitott határok és a szabadkereskedelmi globalizáció, amikkel a transznacionális elitek büszkélkednek, és amit legnagyobb sikerüknek tartanak, valójában nem egy dicső és fényes jövőkép, hanem egzisztenciális fenyegetés annak az országnak a szuverenitására, függetlenségére, identitására, amelyhez tartoznak és amit szeretnek. Úgy tűnik, nem is fogják könnyen feladni.
Szemlézte: Ottlik Domonkos
