Franciaországban az előttünk álló elnökválasztás már most jelentősen felkavarta és megváltoztatta az eddigi pártstruktúrát és erőviszonyokat. Új tömbök és oldalak jöttek/jönnek létre, valamint a pálfordulások és árulások is igen gyakoriak lettek. Minderről John Lichfield értekezik a Politico európai kiadásának hasábjain.
A lap szerint ma Franciaországban három nagy politikai tömbről beszélhetünk:
a nacionalista jobboldalról, a megosztott baloldalról és a konszenzusos centrumról.
A szerző szerint ez a triumvirátus az ókori Rómára vagy Galliára emlékeztetheti a szavazókat és az olvasókat.
A jobboldalon egyre inkább valószínű, hogy Valérie Pécresse nem fog tudni bejutni a második fordulóba. Ennek okaival korábbi cikkünkben is foglalkoztunk, de itt is röviden megjegyezzük: a Republikánusok jelöltje továbbra sem találja saját táborát és egyszerre próbálja megszólítani a radikálisabb és mérsékeltebb jobboldali szavazókat is. Választási veresége azonban nem csak Pécresse-re hathat ki. A lap szerint ugyanis könnyen elképzelhető, hogy a kudarc után felbomlik vagy szétszakad a Republikánus párt: a liberális szárny Macron mozgalmához csatlakozhat, míg a másik oldal a tőlük jobbra elhelyezkedő formációkhoz. Az sem lenne meglepő, ha a konzervatívabb, jobboldali szárny önálló pártot alapítana. A párt már most megosztott, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a cikk megírásakor már olyan korábban prominens politikusok sorakoztak fel saját jelöltjük ellen - és Macron mögött - mint Jean-Pierre Raffarin korábbi miniszterelnök.
A pártszakadás és belső harcok előreláthatólag Marine Le Pen-t és az általa elnökölt Nemzeti Tömörülést sem fogják kímélni.
Le Pen ugyan továbbra is a legesélyesebb arra, hogy bekerüljön a második fordulóba Macron mögött, a legtöbb felmérés szerint azonban vajmi kevés esélye van, hogy legyőzze a regnáló államfőt. Ráadásul ez nem az első választási veresége lenne, hisz sorozatban harmadszorra próbálja megszerezni az Élysée-palota irányítását. Általában egy vesztes választás után a pártelnök lemond vagy a háttérbe húzódik, a Nemzeti Tömörülésben azonban nem ezt történt. Nem csoda, hogy emiatt már többen el is hagyták a formációt, köztük az olyan fajsúlyos politikusok, mint Jérôme Rivière, aki eddig a párt európai parlamenti frakcióvezetője volt.
A jobboldalon valódi vesztenivalója talán csak Zemmournak nincs, hisz ő eddig aktív politizálás nélkül is „boldogult”, s pártja is alig pár hónapos, így egy esetleges választási vereséggel nem évek munkája veszne kárba.
A liberális oldal a lap szerint jelenleg „biztonságban” van, hisz Macron számai továbbra is kiválóak a különböző felmérésekben és továbbra is ő a legesélyesebb elnökjelölt.
Azonban 2027-ben az alkotmányos korlátok miatt Macron már nem indulhat el egy újabb ciklusért, s így nagy valószínűséggel ezen az oldalon is megindulnak majd az utódlási harcok, amelyek miatt könnyen felbomolhat a jelenleg egységesnek tűnő tábor.
S ha már megosztottság, nézzük a baloldalt, amely már a választást megelőzően katasztrofális állapotban volt. Macron 2017-es győzelme és a szocialisták történelmi veresége után a baloldali pártok leginkább osztódással szaporodtak, emiatt pedig tovább fragmentálódott a már így is szűk szavazótáboruk. A baloldali érzelműek pedig ismét válaszút elé érkeznek: adják le a voksukat egy olyan jelöltre, aki biztosan nem nyer, vagy akadályozzák meg a jobboldal előretörését azzal, hogy Macronra szavaznak. Egyetlen jelenlegi reményük a radikális, volt szocialista Jean-Luc Mélenchon, akit ugyan ma már 10% fölé mérnek, de az esélyei továbbra is rendkívül alacsonyak. Ráadásul Mélenchon már több mint 70 éves, így nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó elnöki kampánya. Rajta kívül pedig szinte nincs senki, aki újra egyesíteni tudná ezt az oldalt.
A francia elnökválasztással kapcsolatos további cikkeinket itt találod.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
