Amennyiben a terroristák a feketepiacon vásárolt, nukleáris fegyver előállításához szükséges hadianyagot tudnának vásárolni, az így tulajdonukba került fegyver birtokában katasztrofális következményeket tudnának előidézni. Habár világszerte a vezetők és kormányaik évek óta számos biztonsági intézkedést hoztak a nukleáris anyagok őrzésére és megsemmisítésére, a még így is laza szabályozás, a nemzetközi szerződések hiányosságai miatt van okunk aggódni − írja Sam Nunn, Richard Lugar és Des Browne a Politico-nak írt cikkükben.
„Ne legyen kétség afelől, ha a legutóbbi párizsi merényletsorozatért felelős radikális dzsihadisták tömegpusztító fegyverekre teszik rá a kezüket, nem fognak hezitálni, hogy használják is. Nincsen határa azoknak a szörnyű tetteknek, amelyeket ezek a terroristák ideológiai fanatizmusuktól elvakultan véghez ne vinnének” − írják a szerzők a cikk bevezetőjében. A legjobb mód, hogy megakadályozzák egy tömegpusztító fegyver használatát (WMD), ha megelőzik, hogy a terroristák nukleáris anyagot szerezzenek. Az államok együttműködésének eredményeként 1992-ben még 52 volt, mára azonban 24-re csökkent azon országok száma, amelyek nukleáris anyagot birtokolnak.
A novemberi párizsi események után írt cikk felhívja azonban egy Délkelet-Európára vonatkozó jelentésre a figyelmet, amely a nukleáris anyagok feketepiacáról szól. A szerzők a fenyegetést abban látják, hogy a fegyver megépítéséhez szükséges technikai tudás könnyebben hozzáférhető, mint valaha. „Mindnyájan tudjuk, hogy a vezetők erőfeszítéseinek ellenére, nincs egy olyan hatékony globális rendszer arra vonatkozóan, hogyan kellene minden fegyvergyártásra felhasználható anyagot őrizni.”
A szerzők azt írják, hogy a hatályos nemzetközi egyezmények közel sem elegendőek a biztonság garantálásához, valamint a betartatásukra sem épült ki még eléggé hatékony mechanizmus. A radioaktív anyagok, amelyeket az orvosi kezelések és tudományos kísérletek elvégzésekor alkalmaznak, ismeretlen veszélyt jelentenek − írják a szerzők. Hangsúlyozzák, hogy ezekkel az anyagokkal olyan bomba építhető (dirty bomb), amely nem öl meg tízezreket, ám radioaktív szennyezettséget okoz.
Egyes feltételezések szerint az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megfelelő mennyiségű ilyen anyagot lopott el ahhoz, hogy hasonló bombát tudjanak építeni. A szerzők úgy vélik, az állam- és kormányfők fontos lépéseket tettek abban az irányban, hogy a veszélyes anyagokat eltávolítsák, a nukleáris létesítmények számát a minimálisra csökkentsék; azonban a végső cél eléréséhez még hosszú az út.
Véleményük szerint egy globális szintű biztonsági szisztémát kell kidolgozni, amely a nemzetközi követelményeknek megfelel, továbbá minden veszélyes anyag, legyen nukleáris vagy katonai, a szabályozás alá esik. Mindezzel párhuzamosan létre kell jönnie az országok hatékonyabb együttműködésének, az egymás irányában tanúsított feltétlen bizalomnak.
A szerzők arra kérik a világ vezetőit: tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megerősítsék a biztonsági ellenőrzést a tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges veszélyes anyagok felett. Mint írják: „Szembenézve a növekvő fenyegetettséggel, a vezetőknek kötelességük megtenni mindent állampolgáraikért, szomszédaikért, valamint a nemzetközi közösségért, hogy megelőzzenek egy katasztrófát”.
Árpási Botond
