Blog

Mi lesz az euró sorsa?

Nemzetközi pénzügyek, infláció, GDP, az euró jelenlegi helyzete – a többi között ezekről és e témákhoz kapcsolódó történésekről is esett szó a Danube Institute nemrég megtartott panelbeszélgetésén.

Nemzetközi pénzügyek, infláció, GDP, az euró jelenlegi helyzete – a többi között ezekről és e témákhoz kapcsolódó történésekről is esett szó a Danube Institute nemrég megtartott panelbeszélgetésén.

John O’Sullivan, intézetünk elnöke, az est moderátora nyitotta meg a beszélgetést. Kiemelte: olyan időszerű témákról esik szó, amelyek mindennapi életünket közvetlenül befolyásolják, hiszen az orosz-ukrán háború, illetve a még a COVID19 pandémia utóhatásaként fellépő infláció egyetlen európai országot sem került el. Az angol font az utóbbi időszakban nagymértékben veszített értékéből, csakúgy, mint az euró, a dollár viszont erősödött. Vajon mindezek tükrében mi lesz a sorsa az eurónak? Hogyan fogja a jelenlegi helyzet befolyásolni azokat az országokat – köztük Magyarországot, és Horvátországot – amelyek még saját pénznemüket használják?

A panelbeszélgetés első felszólalója Stephen Bartulica, a Domovinski pokret parlamenti képviselője, a zágrábi Katolikus Egyetem adjunktusa, valamint a Center for Renewal Culture NGO alapítója és egyben elnöke volt. Horvátország január elsejétől már az eurót használhatja, mint fizetőeszközt, Bartulica pedig ezzel kapcsolatban nem rejtette véka alá szkepticizmusát. Németország helyzetét bemutatva rávilágított arra, hogy a nagyobb országok esetén, ahol a gazdaság is fejlettebb,

más hatást váltott ki a közös pénz, mint Dél-Európában. Főleg azért, mert délen az országok gazdasága nem annyira versenyképes, így az euró segítség helyett inkább akadályozta a fejlődést.

Ugyanezt a hozzáállást tükrözik a horvát közvéleménykutatások is, hiszen az átlagpolgár – a jelenlegi politikusokkal szemben – Szlovénia helyzetéből kiindulva, ahol a pénznem bevezetése után az árak emelkedtek, korántsem annyira pozitívan áll a helyzethez. Mindezeken felül, Horvátországnak is, csakúgy mint az európai országok nagyrészének, demográfiai válsággal, elöregedő népességgel, valamint nagymértékű bevándorlással kell szembenéznie, a pénznem bevezetése ezeket a gondokat pedig nem oldja meg.

A képviselőt John Prout piaci szakértő követte a felszólalók sorában, aki 22 évet töltött befektetési bankárként több európai fővárosban, köztük Londonban és Párizsban, ezt követően pedig 10 évet dolgozott Monacóban a vagyonkezelés területén. A szakember mély elemzést adott a jelenlegi helyzetről, európai és amerikai szinten egyaránt. Felszólalásában összehasonlította egyes európai országok GDP-jét, államadósságát, illetve a piacok helyzetét, mindezt párhuzamba állítva az USA-val. Kiemelte,

az európai országokhoz képest az USA – látszólagosan – előnyösebb helyzetben találja magát, az inflációs ráta csökkenni látszott, a dollár pedig erősödött, ami viszont korántsem lesz jó hatással a feltörekvő piacokra.

Európában ráadásul épp az amerikai folyamatok fordítottja jelentkezik, hiszen az infláció minden eddiginél nagyobb méreteket öltött, az árak átlagosan 10,7%-ot emelkedtek, és nagy valószínűséggel nem fognak egyhamar csökkenő tendenciát mutatni. A komplex elemzések és statisztikák bemutatását követően zárógondolatként kiemelte, a közeljövő legnagyobb kihívásai kétségkívül az energiafüggetlenség elérése, a munkanélküliség kérdésköre, illetve az élelmiszerválság lesznek.

Hasonló jövőt jósolt Dr. Neven Vidaković, a LOTI Trading vezérigazgatója és a maribori Közgazdasági Egyetem adjunktusa, számos könyv, illetve tanulmány szerzője és társsszerzője is, aki előadásában az Európai Unió és az USA monetáris és fiskális politikájába adott részletes betekintést. Kiemelte: a jövőben a kamatlábak tovább fognak növekedni a költségvetési veszteségekkel együtt, ezek pedig hosszútávú strukturális inflációba taszítják az európai országokat.

Az EU nem lesz képes új munkahelyeket teremteni, versenyképessége csökkenni fog, a zöld átmeneti folyamatok felgyorsulnak, az unió által hozott rendeletek pedig politikai intoleranciát eredményeznek, amely nagymértékben gátolja a brüsszeli gépezet működését.

A megoldást Vidaković két fontos pillérhez kapcsolja: a fiskális adóssághoz, és az euró, mint pénznem fenntarthatóságához. Kiemelte, megoldásként szolgálhatna az EU-s országok zónákra osztása azok gazdasági teljesítménye alapján, a nemzeti bankokat kivezetnék – megvonva így a „nemzeti szálat” a gazdaságokból – azonban ez sosem fog megtörténni.

Az est utolsó felszólalója Pásztor Szabolcs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója volt. Pásztor gondolatmenete egyik részében szintén egy másik közép-európai ország helyzetét mutatta be: a szomszédos Szlovákiát, ahol 2009-ben lett hivatalosan is fizetőeszköz az euró. Rávilágítva ugyanarra a következtetésre, mint Bartulica, kiejelentette: az eurónak nem sikerült célját elérnie, hiszen bevezetésével az országok nem tudták orvosolni a már fennálló problámájukat. Ugyanezen tendencia volt megfigyelhető Szlovákiában is – demográfiai krízis, elöregedő társadalom – függetlenül attól, hogy már euróval fizettek.

Összességében elmondható: konszenzus övezte azt a megállapítást, hogy az EU-nak szüksége van az eruóra, hiszen a közös pénz nélkül veszítene globális relevanciájából. Arra a kérdésre, hogy Magyarország vajon mikor használhatja az eurót, pontos dátumot nem lehet mondani, Vidaković és Pásztor ezt a kérdést elsősorban egy strukturális átalakításhoz és a kereskedelem nyitottságához köti. Prout véleménye szerint ugyanakkor a monetáris integráció fiskális integráció nélkül nem következhet be, ezzel együtt pedig ugyanolyan adózási formák, munkaszabályzások és fiskális politikai intézkedések kerülnének bevezetésre, mint máshol az EU-ban, megvonva így a kormány irányítását ezen fontos szegmensek felett. Ez pedig nem összeegyeztethető a jelenlegi kormány stratégiájával.

Írta: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon