Blog

Nagy-Britannia virágzó, zárt enklávéi

Az évtizedeken át tartó restriktív lakáspolitikák megnehezítették a megélhetést, és nagy valószínűséggel kulcsszerepet játszottak a Brexit-szavazásban is – írja Sam Watling a City Journal oldalán.

Az évtizedeken át tartó restriktív lakáspolitikák megnehezítették a megélhetést, és nagy valószínűséggel kulcsszerepet játszottak a Brexit-szavazásban is – írja Sam Watling a City Journal oldalán.

A Brexit kapcsán számos brit liberális figyelmen kívül hagyja a különben igen nagy jelentőséggel bíró földrajzi – lakással és lakhatással kapcsolatos – komponenst. Az EU-ban maradásért folyó kampány főként a gazdagabb, magasabb háztartási tőkével rendelkező területeken – London, Oxford, Cambridge – érvényesült, míg a szegényebb területeken a szavazók nagy többsége a kilépés mellett tette le voksát.

A jelenlegi brit lakhatási válság egy fél évszázada tartó restriktív lakáspolitika eredménye, és ironikusan hat, hogy a magukat ma „nyitottként” meghatározó városok korlátozzák a lakhatási lehetőségeket, míg az úgymond „zárt” városok lakásokat építenek az újonnan érkezőknek, annak ellenére, hogy a tipikus fejlett nagyvárosias régiókban továbbra is nagyobb szükség lenne az új lakásokra. Sir Peter Hall állítása szerint ezen krónikus korlátozások egyfajta „térbeli apartheidet” teremtettek, melyben sem a bevándorlók, sem a „nem szignifikáns vagyonnal rendelkező” lakosság nem tudja megengedni magának, hogy az olyan városokban éljen, mint London vagy Oxford, ahol az egyszobás lakások havi bérleti díja 1500 font körül mozog.

A „Bennmaradás” és a „Kilépés” mellett kampányoló régiók közt tapasztalható általános vagyoni és jövedelmi diszparitás akkor eltűnne, ha Nagy-Britannia–szerte elegendő lakást építenének, ez ugyanis biztosítaná a munkaerő szabadabb mozgását a munkaerő-piacokon, mely pedig idővel magával vonzaná a munkaerő-egyensúly és a bérek közti egyenlőtlenségek javulását. A „bennmaradó régiók” és a liberális gondolkodás azonban továbbra sem látja be az építéskorlátozások hatásait, egyszerűen azt állítják, a „telített” területekről a keresletnek az ország más részeire kellene áramlania.

A 2016-os Brexit–szavazás szoros volt (51,9% - 49,1%), azonban elképzelhető, hogy akkor, ha a bennmaradásra szavazó régiók több lakhatási engedélyt biztosítottak volna, más eredmények születnek, ez pedig tanulságos példaként szolgálhat másutt is.

Szemlézte: Markó Alíz Izabella