Júniusban sorsdöntő parlamenti választásra került sor Örményországban, melynek tétje az ország geopolitikai jövője volt. Bár a választást ismét a nyugati integráció mellett elkötelezett Nikol Pasinján miniszterelnök nyerte, az ország továbbra is rendkívül erősen függ az eredményt nem jó szemmel néző Oroszországtól.
A választás súlyát a kampányidőszak körüli események és a szélsőséges retorika is jól mutatta. Nikol Pasinján miniszterelnök és a Polgári Szerződés pártja a választást a “háború vagy béke” döntéseként keretezte, mint az utolsó lehetőség a szomszédos Azerbajdzsánnal és Törökországgal való békekötésre, elejét véve egy esetleges újabb konfliktusnak. Ezzel szemben az oroszbarát Szamvel Karapetján vezette Erős Örményország pártja a kormány retorikáját populistának és zsarolónak nevezte. Eközben nem sokkal a választások előtt az Uniós vezetők Örményországban jártak, míg
Oroszország folyamatos dezinformációs kampánnyal és az örmény termékekre kivetett kereskedelmi embargókkal igyekezett befolyásolni a választás kimenetelét.
Végül Nikol Pasinján és pártja nyert a választáson stabil többséggel, azonban éppen elmaradva az 50 %-tól, így nem lett meg a várt, magabiztos alkotmányozó többség. Ez azért lett volna fontos, mert az örmény alkotmány módosítása Azerbajdzsán utolsó feltétele a hivatalos békekötéshez, nevezetesen a Hegyi-Karabahra is vonatkozó részek kivétele az alkotmány szövegéből, elejét véve a jövőbeli területi igényeknek és konfliktusoknak. Így viszont az alkotmánymódosításhoz szükséges népszavazás kiírásához az ellenzék támogatására is szükség lesz. Ennek elérése nem lehetetlen, de egy bizonytalanabb és nehezebb folyamat lehet Pasinján számára.
Az ország Azerbajdzsánnal való háborúskodása az 1980-as évek végére nyúlik vissza, a területi konfliktus 2020-ban újult ki, és végül 2023-ban Hegyi-Karabah térségének Azerbajzsán általi elfoglalásához, vagy visszafoglalásához vezetett, attól függően, melyik oldal interpretációját vesszük figyelembe. A nemzetközi jog alapján a vitatott terület azonban Azerbajdzsánhoz tartozik. Mára azonban mindkét fél legfőbb érdeke a fájdalmas konfliktus lezárása és a békés együttélés kialakítása. A Dél-Kaukázus Oroszország, Irán és Törökország gyűrűjében így is komplikált geopolitikai realitással néz szembe, ahol nem hiányoznak az egymással való háborúskodások.
Eközben az ország külpolitikája az elmúlt években Pasinján vezetése alatt egyértelműen a Nyugat felé fordult.
Bár az ország az EU keleti szomszédság-politikája révén eddig is komoly partneri kapcsolatokat ápolt az Unióval, mára egyre gyakrabban merül fel az uniós csatlakozás lehetősége is. Az örmény társadalom 75%-a támogatja a jövőbeli EU tagságot, és Franciaország mára népszerűbb partnerré vált Oroszországnál. Ezt az elmúlt időszak diplomáciai megbeszélései is reflektálták az EU-s csúcstalálkozóval és Emmanuel Macron elnök látogatásával. Ezen kívül az unió jelentős pénzügyi csomagokkal támogatja az orosz megszorításokkal szembenéző országot. Ursula von der Leyen még a választások előtt egy 50 millió eurós középtávú gazdasági és partnerségi alapcsomagot ígért Örményországnak, valamint egy 34 millió eurós azonnali gyorssegélyt is folyósított az országnak az Oroszország miatt kieső exportbevételek kompenzálására. Sőt, a Bizottság elnöke a napokban bejelentette , hogy ismét Örményországba kíván látogatni, hogy azt üzenje a harmadszorra újraválasztott Pasinján-kormánynak, valamit az örmény választóiknak, “Európa Örményország mellett áll.”
A mélyülő örmény-európai kapcsolatokat azonban nem meglepő módon Oroszország nem nézi jó szemmel. A hatalmas szomszéd a Szovjetunió felbomlása óta az érdekszférájának tartja a térséget, így rendkívül sok területen mély együttműködés épült ki az évek alatt, a legtöbb örmény vendégmunkás is Oroszországban található. Az orosz vezetés a választások után azonban tovább korlátozta az örmény termékek behozatalát, sőt Fehéroroszországgal, Kazahsztánnal és Kirgizisztánnal együtt Örményország Eurázsiai Gazdasági Uniós tagságának felfüggesztését is kilátásba helyezték, amely komoly gazdasági károkat okozna az országnak. Ezen kívül energetikailag is erősen függ Örményország Oroszországtól, hiszen gázellátásának 85%-a Oroszországból származik a világpiaci ár töredékéért. Ennek megvonása rendkívül súlyos válságot okozna Örményországban, a lehetőséget azonban egyes orosz tisztségviselők már nyíltan felvetették. Az információs térben pedig már “ukrán forgatókönyvvel” riogatják a lakosságot különböző dezinformációs kampányokon keresztül. Mindezek jól mutatják, hogy
Örményország jelenleg nem engedheti meg magának az Oroszországtól való teljes elszakadást, és politikai mozgásterét továbbra is erősen korlátozhatja a szomszédos nagyhatalom.
Örményország helyzete a térség törékeny biztonsági struktúrája miatt is kérdéses. Az azeri-örmény határ hivatalos rendezése is várat még magára, és a Trump által kezdeményezett TRIPP gazdasági-kereskedelmi útvonal megvalósulása is rendkívül bizonytalan. A kelet-nyugati konnektivitást segítő útvonal a kölcsönös előnyökön és függőségeken keresztül jelenthetné az azeri-örmény béke jövőbeli garanciáját, és komoly gazdasági lehetőségeket ígér a Dél-Kaukázus térsége számára, azonban a környező regionális szereplők, közöttük Irán és Oroszország a nyugati terjeszkedés eszközének tekinti a kezdeményezést, erősen ellenezve azt.
Mindezek tükrében Örményország egyre inkább a nagyhatalmi versengés terepévé válik. Miközben továbbra is erősen függ Oroszországtól, az EU iránti elkötelezettsége is egyre szilárdabb. Azonban még a saját területi kérdéseit sem sikerült maradéktalanul rendeznie, és az iráni, azeri és török nyomással is számolnia kell. A választások megerősítették Pasinjánt a nyugat melletti, békepárti politikájában, azonban még rögös és hosszú út áll Örményország előtt egy stabilabb és függetlenebb regionális pozíció kialakításáig.
Szemlézte: Szigeti Eszter VIrág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
