Magyarországon 2023. július 20-án debütált Christopher Nolan filmje, amely J. Robert Oppenheimer amerikai elméleti fizikus életén keresztül mutatja be az első atombomba létrehozásának történetét. Annak ellenére, hogy a Hirosimát, illetve Nagaszakit érő csapások során alkalmazott atomtöltetek sokkal kisebbek és gyengébbek voltak, mint a mai atomhatalmak által birtokolt nukleáris arzenál, a japán városok elleni támadás megkérdőjelezhetetlenül átalakította a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját.
A fegyverkezési verseny kibontakozása alatt Oppenheimer a nukleáris töltetek leszerelése mellett foglalt állást, amelynek következtében kizárták az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságából, valamint az amerikai Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatai miatt nyilvánosan ellehetetlenítették. Oppenheimer egy évvel az ellene indított eljárás előtt, 1953 júliusában „Atomfegyverek és amerikai politika” címmel cikket publikált a Foreign Affairs hasábjain, amelyben egyértelműen manifesztálódott az általa létrehozott „nukleáris aduval” kapcsolatos álláspontja. A következőkben ezt szemlézzük.
Bár a Manhattan projekt, valamint a Trinity teszt is értelmezhetők a világtörténelem sarokköveiként, azt valójában az 1945. augusztus 6-án és 9-én, Hirosima és Nagaszaki elleni atomcsapások változtatták meg. Ennek ellenére a nukleáris fegyverek alkalmazása nem csupán a nemzetközi kapcsolatokban hozott fordulópontot, hanem az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájában is. Az atomfegyver kérdését ekkortól központi dilemmaként kezelték Washingtonban, hiszen az egykori szövetséges Szovjetunióval kibontakozó fegyverkezési verseny a következő évtizedek meghatározó problémájává vált.
Az atomcsapást közvetlenül követő időszakban a nukleáris fegyverek egyszerű szerepet kaptak az amerikai politikában: feladatuk az USA elsőségének fenntartása volt, ami kizárólag az ellenség feletti dominancia megőrzésével volt lehetséges. Oppenheimer szerint ez a megközelítés hibás volt, mert az alapjaiban szembement a nukleáris fegyverkezési verseny karakterével.
A fizikus az atomfegyverek kapcsán azok célbajuttatására, valamint az ellenük való védekezésre eső figyelem hiányában látta a problémát, ami a korszak nemzetközi eseményeinek fényében végzetes hiányossággá is válhatott volna.
A nukleáris töltetek jelentették az egyetlen eszközt, amely „megakadályozhatta, hogy az európai összeütközés a koreai háború nagyszabású másává váljon.” Ennek ellenére a hidegháború kezdetén – Oppenheimer szerint – Európa számára a nukleáris eszközök egyszerre jelentették a „hatékony védelem nagyon szükséges reményét és egy szörnyű közvetlen veszélyt.”
Annak ellenére, hogy a kétpólusú világ fő hadszíntere az európai kontinens volt, az atomtöltetek felhalmozása globális szintre emelte a fegyverkezési verseny problémáját. Miután a Szovjetunió 1949-ben felrobbantotta első nukleáris bombáját, a MAD (Mutually Assured Destruction) doktrínája is megfogalmazódni látszott az amerikai és szovjet stratégák között. Egymás kölcsönös elpusztításának gondolata alapjaiban fokozta a két szuperhatalom kapcsolatában jelenlévő bizalmatlanságot, amit Oppenheimer a következő hasonlattal írt le:
Két skorpióhoz hasonlítunk egy palackban, amelyek képesek megölni a másikat, azonban csak a saját életük árán tudják ezt megtenni.”
Az atombomba atyja ’53-ra egyértelműen állást foglalt saját találmányának megfékezése mellett. Véleménye szerint a nukleáris szellem palackba való visszazárásának egyetlen módja a transzparencia és a párbeszéd által kialakított nemzetközi együttműködés.
Bár Oppenheimer hét évtizeddel ezelőtti írása elsősorban a hidegháború első éveinek kontextusában értelmezendő, meglátásai 2023-ban is megfontolandók. Ma már három atomhatalom helyett kilencet tartunk számon, mellettük olyan küszöbországokkal, mint például Irán. Az emberiség pusztulásának közeledését jelző óra minden eddiginél közelebb került az éjfélhez. A multipolárissá, így egyre bizonytalanabbá váló nemzetközi rendszert ezzel párhuzamosan számos globális hatással járó regionális konfliktus jellemzi. Éppen ezért, tanulva az első atomcsapás hatásainak tapasztalataiból, a nemzetközi közösség skorpióinak mindenki számára helyet kell találniuk abban a bizonyos üvegben, akár saját méregtövisük hatástalanításával.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
