Az örmény-azeri viszony a Kaukázus legmakacsabb konfliktusa volt az elmúlt három évtizedben, amely újra és újra fellángolt, legutóbb pontosan egy éve. A konfliktus elsődleges oka a Hegyi-Karabah régió, amelyet történelmi és etnikai okok miatt mindkét ország magáénak tekint.
A két ország közötti már korábban fennálló ellentét a szovjet időkben “befagyott”, a Szovjetunió összeomlása idején pedig azonnal kiújult. A szovjet vezetés nem volt tekintettel az etnikai viszonyokra, amikor az Unió örmény és azeri tag köztársaságának határait kijelölte és a túlnyomóan örmény terület az Azerbajdzsáni SZSZK része lett. Az évek során azonban az etnikai viszonyok alapjaiban nem változtak.
Forrás: Karabakh Facts
1988-ban kitört az első Hegyi-Karabahi háború, amely 1994-ben örmény győzelemmel zárult, aminek következtében az örmény exklávé és az környező területek Örményország birtokába kerültek. A 2020-as második karabahi háborúban viszont Azerbajdzsán visszaszerezte a vitatott régió körüli területek jelentős részét. A helyzet 2023-ban tovább eszkalálódott, amikor egy rövid, de döntő hadművelettel Baku a térség maradéka – köztük Hegyi-Karabah – felett is átvette az ellenőrzést, és ezzel több mint százezer örmény lakost kényszerített menekülésre.
A konfliktus fennállása óta több nemzetközi kezdeményezés is próbálkozott a béke megteremtésével – köztük az OSCE Minszki Csoportja, orosz közvetítések és az Európai Unió erőfeszítései –, ezek azonban rendszerint sikertelenül végződnek.
A jelenlegi feszült helyzetben és számos sikertelen próbálkozás után jelentett áttörést a mostani, amerikai közvetítéssel létrejött eredményes tárgyalás.
A Trump által “tető alá hozott” egyezség legfontosabb eleme a (kissé egocentrikusan elnevezett) „Trump-korridor”, hivatalos nevén a Trump Route for International Peace & Prosperity.
Ez a tranzitfolyosó Örményország déli részén, az Iráni határhoz közel köti össze Azerbajdzsán fő területét az úgynevezett Nahicseván exklávéval. Ezt a területet Örményország választja el az Azerbajdzsáni magterülettől, és egy lehetséges összekötő korridor (korábban Zangezur korridornak is nevezték) régóta célja Bakunak. Ez biztosítja a közvetlen szárazföldi kapcsolatot Törökország felé, ezért biztonságpolitikai szempontból is fontos. A tervek szerint a létrejövő folyosót amerikai cégek építik és üzemeltetik kilencvenkilenc éves koncesszió keretében, amely nemcsak közúti és vasúti összeköttetést, hanem energiahálózatot, távközlési rendszereket és egyéb logisztikai fejlesztéseket is magában foglal. Formálisan az útvonal feletti szuverenitás Örményország kezében marad, de az Egyesült Államok felügyelete hivatott biztosítani annak akadálytalan, biztonságos működését.
Azerbajdzsán számára ez kulcsfontosságú, biztosítja a közvetlen és biztonságos szárazföldi összeköttetést stratégiai szövetségesével, Törökországgal, ami gazdaságilag és politikailag is megerősíti Baku pozícióját.
Örményország számára a projekt egyrészt az elszigeteltségét oldja, az USA jelenléte lehetőséget ad az orosz és iráni függés mérséklésére. Másrészt pedig Örményországnak nagy szüksége van egy nemzetközileg garantált békefolyamatra, az elmúlt két évben ugyanis meggyengült az eddig védelmét biztosító orosz támogatás. Így pedig nincs reális esélye, hogy az erősebb és Törökország által támogatott Azerbajdzsánnal szemben kitartson.
Az Egyesült Államoknak a korridor egyértelmű geopolitikai nyereség, hiszen növeli a washingtoni befolyást a Kaukázusban, miközben lehetőséget kínál egy alternatív energia- és kereskedelmi útvonalnak, megkerülve Oroszországot és Iránt.
Nem meglepő, hogy éppen ez a két ország a megállapodás legnagyobb vesztese. Moszkva évtizedek óta békefenntartóként és közvetítőként volt jelen a térségben, jelenleg viszont a szerepe jelentősen csökken, a befolyása pedig visszaszorul. Teherán számára a korridor komoly gazdasági és stratégiai hátrány, mivel gyengíti az iráni tranzitútvonalak jelentőségét, és ezzel csökkenti az ország régiós súlyát. De a legaggasztóbb mégis az, hogy északi határoktól kilométerekre az amerikai egyesült államok katonái fognak állomásozni, az út biztosítására. Ezt Teherán semmiképp nem fogadhatja el. Nem véletlen, hogy Irán nyíltan bírálja a tervet, és egyes nyilatkozatokban még a folyosó működésének akadályozásával is fenyegetett.
Mindezek ellenére a Trump-korridor önmagában nem garantálja a békét Örményország és Azerbajdzsán között. Ha valóban létrejön (hiszen ez meg csak egy előzetes megállapodás volt), akkor is csak a Nahicseván exklávé összeköttetésének kérdését oldja meg. Hegyi-Karabah és az azt elhagyni kényszerült örmények kérdése továbbra is megoldásra vár. Örményország alkotmánya szerint továbbra is részének tekinti Hegyi-Karabahot és Azerbajdzsán álláspontja szerint a békéhez az örmény alkotmány ezen részének megváltoztatása szükséges. Ez viszont politikai öngyilkosság lenne az örmény kormány részéről, így ez az ellentét megmaradni látszik. A megállapodás ezért inkább tekinthető egy jelentős amerikai diplomáciai győzelemnek és a béke felé tett lépésnek, mint végleges politikai rendezésnek.
Szemlézte: Binder Bálint István
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
