2023. szeptember 19-én Azerbajdzsán offenzívát indított a szakadár Hegyi-karabahi Köztársaság ellen; annak érdekében, hogy véglegesen lezárja az 1988 óta harmadszor lángra kapó konfliktust. Miután az azeri fegyveres erők behatoltak a többnyire örmények által lakott entitás területére, csupán 24 órára volt szükségük ahhoz, hogy de facto térdre kényszerítsék az enklávé vezetését. A szeptember 20-án, helyi idő szerint délután egy órakor életbe lépő fegyverszünet előtt – a CNN információi szerint – az offenzíva során szakadár oldalon legalább 400-an sérültek meg súlyosan, valamint 200-an életüket vesztették.
A karabahi helyzet azonban nem csupán önmagában nagy jelentőségű, hiszen a térségben érdekelt felek – köztük az Oroszországi Föderáció, Törökország, vagy éppen Irán – kulcsfontosságú geopolitikai játékosok. A továbbiakban Thomas de Waal (Carnegie Endowment for International Peace) és Mathieu Droin (Center for Strategic and International Studies) értékelése alapján elemezzük a Hegyi-Karabahban kialakult szituációt, valamint a konfliktus jövőjét.
A hegyi-karabahi konfliktus először 1988-ban, a gorbacsovi Szovjetunió meggyengülése alatt tört ki, miután az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságban élő örmények csatlakozni akartak az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasághoz, amely hosszas, 1994-ig tartó háborúba torkollott. Ennek eredményeként jött létre a ma Hegyi-Karabahként ismert de facto köztársaság, amely – bár jogilag Azerbajdzsán része – önálló entitásként működött 2023. szeptember 20-ig.
Annak ellenére, hogy Baku képes volt visszaszerezni az ellenőrzést az azeri-iráni határszakasz felett, valamint közvetlen összeköttetést épített ki az örmény területen található Nahicseván exklávéval, a 2020-as eszkalációt követően a szakadár entitás továbbra is képes volt az önálló működésre.
Ez főképp a Laçini-folyosónak volt köszönhető, amely az egyetlen szárazföldi kapcsolatot jelentette Örményország és az etnikai örmény többség által irányított Hegyi-Karabah között.
2023 áprilisában azonban újra eszkalálódtak az események, hiszen Azerbajdzsán gyakorlatilag lezárta a folyosót, ami humanitárius válsághoz vezetett a területen.
A szárazföldi összeköttetés megszüntetésére irányuló azeri törekvéseket – annak ellenére, hogy azok humanitárius válsághoz vezetnek – a 2020 óta a térségben állomásozó orosz békefenntartó erők nem akadályozták meg, úgy, ahogy a szeptember 19-i tűzszünetsértés ellen sem léptek fel. Ez is alátámasztja, hogy az orosz-ukrán háború lényegében megváltoztatta a Hegyi-Karabah geopolitikai dinamikáját.
Annak ellenére, hogy Moszkva korábban biztonsági garanciákat ajánlott Örményországnak a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének keretein belül, az utóbbi időben egyértelművé vált az orosz-azeri közeledés.
De Waal szerint ez a többi között az amerikai-örmény közös hadgyakorlatnak is köszönhető, amelyre szeptember elején került sor. Ez egyúttal az offenzíva után is megmutatkozott, hiszen a Kreml nyíltan az örményeket hibáztatta az eszkalációért.
A térségben azonban nem Oroszország az egyetlen olyan játékos, amelynek érdekei fűződnek egyik vagy másik fél támogatásához.
Droin elemzése szerint Baku egyik legfontosabb szövetségese Törökország, valamint annak partnerei, Pakisztán és Katar.
Ez már a 2020-as eszkaláció során is megmutatkozott, hiszen az azeri sikerekhez jelentősen hozzájárultak a török Bayraktar drónok. Ankarához hasonlóan Izrael is már a 2020-as háború során drónokkal támogatta Bakut, hiszen regionális riválisa, Irán az örmények oldalára állt.
Teheránnak számos érdeke fűződik Jereván és a szakadárok támogatásához, hiszen Iránban nagy létszámú azeri kisebbség él, akik Baku sikereit látva maguk is autonómiára törhetnek.
Ezzel párhuzamosan Irán számára kulcsfontosságú, hogy fenntartsa közvetlen összeköttetését Örményországgal, amelyet fenyegethet a Nahicseván exklávét Azerbajdzsánnal összekötő folyosó kialakításának terve.
Összefoglalva a Hegyi-Karabah elleni offenzíva mélységében változtatta meg a térség geopolitikai status quo-ját. Ez azonban nem csupán a nagyhatalmi játszmák szempontjából kritikus, hiszen a területen élő több, mint 100 ezer ember jövője is bizonytalanná vált. Ennek jegyében tehát a következő hetek döntő jelentőségűek lesznek, mind a regionális hatalmi egyensúly, mind a humanitárius válság szempontjából.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
