Miközben súlyosan eszkalálódik a Demokratikus Kongó és Ruanda közötti konfliktus, az instabilitást kihasználva iszlamista fegyveresek követtek el célzott leszámolást egy keresztény közösség ellen. Az eset sajnos nem egyedi és veszélyes jelenségre hívja fel a figyelmet a forrongó afrikai helyzet árnyékában.
Február közepén került sor az iszlamista fegyveres csoport támadására a konfliktus sújtotta Észak-Kivu provinciában található Lubero terület egyik, keresztények lakta faluja ellen. A támadásban végül összesen a közösség 70 tagját rabolták el, válogatás nélkül nőket, időseket és gyerekeket is. Néhány nappal később, megkötözve és lefejezve találták meg az elhurcolt lakosokat egy közeli templomépületben.
A körülmények alapján egyértelmű, hogy a mészárlás vallási indíttatású, kifejezetten keresztényellenes erőszak volt.
Bár egyik szervezet sem vállalta magára a felelősséget, a beszámolók szerint az Iszlám Államhoz 2018-ban csatlakozott Szövetséges Demokratikus Erők (ADF) harcosai követték el a vérengzést.
A támadás sokkolta a helyi keresztény közösséget. Sok helyen tömeges menekülést váltott ki az elmúlt időszakban megsokasodott, célzott erőszak, januárban ugyanis több hasonló, halálos támadásra került sor, melyek egyes helyi források szerint összesen több mint 200 áldozatot követeltek. A civilek teljesen tehetetlenek az iszlamista fegyveresek támadásaival szemben, a menekülés következtében pedig elveszíthetik földjeiket és közösségeiket. Sőt, mivel a családok többsége abból él, amit megtermel, a helyzet hosszabb távon akár éhínséggel fenyegethet. A helyi keresztény felekezetek vezetői kétségbeesetten számolnak be a széthulló közösségekről.
Bár a Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságának több, mint 93%-a keresztény, az afrikai kontinens második legnagyobb területű országa nem tud kellő hatékonysággal fellépni a civileket is veszélyeztető fegyveres csoportokkal szemben. Az országban összesen csaknem 120 militáns szervezet tevékenykedik, és bizonyos történelmi hagyományok miatt sem a Kongói DK, sem a nemzetközi közösség nem szokott terroristaként hivatkozni ezekre az alakulatokra. Még 2018-ban a Nemzetgyűlés előterjesztett egy terrorellenes törvénytervezetet, amely azonban végül nem lépett életbe, ugyanis sokak szerint az akkori adminisztráció felhasználhatta volna azt a politikai ellenfeleivel való leszámolásra.
A konfliktusos múltú, igen szegény afrikai ország arra sem képes, hogy a több ezer kilométernyi szárazföldi határait megfelelően ellenőrizze.
Ez kedvező helyzetet teremt az ISIS mellett nyíltan elkötelezett, kifejezetten keresztényellenes, iszlamista ADF-nek, amely a szomszédos Uganda területén is aktívan tevékenykedik és toboroz.
A kialakult helyzetben nagy szerepet játszik az elmúlt hónapokban előretört, szomszédos Ruanda által támogatott M23 csoport támadása, amely egyre inkább destabilizálja a közép-afrikai országot. A konfliktus kitöréséről és előzményeiről már korábban is írtunk. A fegyveres szervezet azóta sikeresen elfoglalta az Észak- és Dél-Kivu tartományok fővárosainak tekinthető, összesen több mint 3 milliós lakossággal rendelkező Gomát és Bukavut, és folyamatosan nyomul tovább déli irányba. Nem mellesleg, a fegyveres lázadók által megszerzett területek értékes nyersanyagokban rendkívül gazdag lelőhelyek. A harcok néhány hónap alatt már több ezer, főként civil áldozatot is követelhettek és milliók váltak az országon belül menekültté. Az M23 támadásának hatására eluralkodott káosz lehetőséget ad a régióban nagy számban tevékenykedő fegyveres csoportok civilekkel szembeni terrorjára.
Az ENSZ a gyermektoborzás, az emberrablás, a gyilkosságok és a szexuális erőszak ugrásszerű növekedésének veszélyeire figyelmeztet.
A kongói civilek többsége egy esetleges nemzetközi beavatkozástól vár segítséget, 2012-ben ugyanis a Ruandával szembeni gazdasági és diplomáciai nyomás elegendő volt az M23 megállítására. A jelenlegi konfliktus azonban valószínűleg már túllépett ezen a szakaszon. Az M23 déli előretörése komolyan fenyegeti a Ruandával délen szomszédos, Kongóval szövetséges Burundi érdekeit, amely a saját fegyvereseit is bevetheti a lázadó csoport megállítása érdekében. Eközben viszont Ruanda északi szomszédja, az M23-at korábban elítélő Uganda most a lázadókkal szimpatizáló hangnem mellett éppen az ADF tevékenységével való leszámolásra hivatkozva, szintén a katonai beavatkozás mellett döntött a harcoktól sújtott Észak-Kivu tartományban, tovább szélesítve ezzel a konfliktust. Ezzel elképzelhető, hogy az M23 által kirobbantott viszály egy több országot is bevonó, elhúzódó regionális háborúskodáshoz vezethet.
A jelenlegi helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban kiemelt munkát végző ENSZ békefenntartók az elmúlt években rendkívül népszerűtlenné váltak.
Ennek következtében tavaly több régióból, köztük a később megtámadott Észak-Kivu provinciából is kivonulásra kényszerültek. Ez a tendencia más, hasonlóan instabil országokban is megfigyelhető a kontinensen. Az ENSZ csapatok távozásával keletkező hatalmi vákuumot pedig mind a keresztényellenes iszlamista, mind a regnáló kormánnyal szemben fellépő, vagy - ahogy az M23 esete is mutatja - akár külföldről támogatott, területszerző ambíciókkal rendelkező fegyveres csoportok egyaránt kihasználhatják. Ezek az esetek azonban tovább gyarapítják az ENSZ sikertelen békemisszióinak sorát, még inkább rontva a nemzetközi szervezet népszerűségét, amelynek így a befolyása is jelentősen csökken az afrikai kontinensen. Mindezzel párhuzamosan a fellángoló konfliktusok a nyomukban súlyos humanitárius katasztrófákkal fenyegetnek, amelyek elkerülése és megfékezése a fokozott ENSZ jelenlét nélkül még nehezebben megoldható kihívást fog jelenteni.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
