Blog

A földrengés okozta károk helyreállításán múlhat a török kormány sorsa

Törökországban az ezredfordulóhoz hasonlóan az idei választásokat is a válsághelyzet orvoslása befolyásolja. A jelenlegi államfő számos kihívás előtt áll: be kell biztosítania hatalmát a következő ciklusra is, ugyanakkor pedig újjá kell építenie régiókat, és kivezetni Törökországot a gazdasági…

Törökországban az ezredfordulóhoz hasonlóan az idei választásokat is a válsághelyzet orvoslása befolyásolja. A jelenlegi államfő számos kihívás előtt áll: be kell biztosítania hatalmát a következő ciklusra is, ugyanakkor pedig újjá kell építenie régiókat, és kivezetni Törökországot a gazdasági válságból. Erdoğan esélyeit, valamint a jelenlegi helyzetet a nemzetközi sajtó segítségével ábrázoljuk.

Ahogy már arról korábban is beszámoltunk, február 6-án rövid idő leforgása alatt két rendkívül erős földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát. A katasztrófa eddig 45 000 ember életét követelte, több százezren pedig hajléktalanná váltak. Több mint 61 000 épület súlyosan megrongálódott, csakúgy, mint az ország infrastruktúrája. A károk becsült értéke hozzávetőlegesen 84 milliárd dollárra rúg, ami Törökország gazdasági teljesítményének egytizedével egyenlő.

A földrengések mindkét országot rendkívül érzékeny pillanatban érték: Szíria folyamatos belviszályokkal küzd, Törökországnak pedig a többi között gazdasági válsággal kell megbirkóznia, illetve rekordmagas inflációval. Mindezeken felül, a török választások is rohamosan közelednek, az eredményt pedig nagy valószínűséggel a kormány válsághelyzetben nyújtott teljesítménye döntheti el.

Hasonló forgatókönyv játszódott le egyébként 1999-ben is, amikor szintén földrengés következtében került sor kormányváltásra: ekkor kapott szárnyra a jelenleg is hatalmon lévő elnök, Recep Tayyip Erdoğan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), amely

kihasználva a társadalom elégedetlenségét, illetve a társadalmi reformok fokozott igényét 2002-ben végül átvette a hatalmat.

Erdoğan jelenleg hatalmas kihívások előtt áll, hiszen válságkezelése lesz az, amely részben meghatározza a választások kimenetelét. Sokan gyanították, hogy a jelenlegi elnök tervei között szerepel az eredetileg május 14-re tervezett választások elhalasztása, amely a török alkotmány szerint csak háborús helyzetben lehetséges. Az alkotmány módosítása pedig csak akkor kivitelezhető, ha néhány ellenzéki képviselő is osztozik kellene a jelenlegi elnök véleményén. Erre pedig nagyon csekély esély van.

Eltekintve a fenti alternatívától, a választások halasztása legális úton is kivitelezhető: ha a Legfelsőbb Választási Tanács (YSK) úgy ítéli meg, hogy a földrengés sújtotta területek olyan szinten károsultak, hogy az ellehetetleníti a választások megtartását. Ilyenre azonban csak egyszer került sor a ’90-es évek közepén, a jelenlegi modern rendszer, illetve a rendelkezésre álló 3-4 hónap pedig nem tette volna ezt indokolttá.

Időközben február 22-én Erdoğan és az AKP tagjai gyűlésükön meghozták a döntést, miszerint nem változtatnak az eredeti dátumon – vagyis május 14-én – de egyelőre a június 18-i lehetőséget is nyitva hagyják.

Mindezidáig sokan bírálták a kormányt a földrengés miatti helyzetre adott válasz miatt: sokak szerint az AFAD (a helyi katasztrófavédelem) reakciói túl lassúak voltak, a két legsúlyosabban érintett város – Maras és Hatay – a rengéseket követően nem kapott semmilyen segítséget,

csupán napokkal később. Erdoğan egyébként elismerte a mentőakció megkezdésének csúszását – hivatkozva az időjárási feltételekre – a válságkezelést pedig megfelelőnek ítélte. A török mentőcsapatok – helyszíni önkéntes beszámolókra támaszkodva – azonban ténylegesen jelen voltak, és segítették más önkéntesek és segélyszervezetek munkáját.

Az „iker-földrengések” a kormánykritikus hangokat is felerősítették: a hat pártból álló ellenzéknek ezáltal sikerült egy olyan közös üzenetet megfogalmazni, melynek középpontjában Törökország hagyományos parlamenti rendszerének visszaállítása és az Erdoğan-rendszer eltörlése állt. Ha pedig sikerül a választópolgárok többségét az ellenzék oldalára állítani, a jelenlegi elnöknek igen komoly kihívással kell szembenéznie az elkövetkezendőkben.

Kulcsfontosságú kérdés az elmúlt évek rohamos lakásépítésének a megítélése is. Ez kormányoldalról„sikersztoriként” könyvelhető el, a másik fél pedig a profitorientált építkezési szektor hiányát látja benne, illetve a rosszul kivitelezett projekteket, melyek hátulütője a földrengésekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hiszen azok az épületek voltak szinte a legelsők között, amelyek megrongálódtak vagy összedőltek.

Még korai megállapítani a földrengés utáni politikai forgatókönyvet, azonban annyi biztos, hogy Erdoğan nagy kihívás előtt áll: meg kell birkóznia nemcsak a kritikus hangokkal és a gazdasági válsággal, hanem újjá is kell építenie országa jelentős részét. Szakértők szerint a Legfelsőbb Választási Tanácsra gyakorolt nyomása, illetve a választások esetleges elhalasztása gyenge politikusként tüntetné fel, a negatív megítélésen pedig nem sokat javítana, hiszen a katasztrófa gazdasági következményei nagyban befolyásolják Törökország pénzügyi rendszerét, közvetett úton pedig a lakosságot is.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon